Ilyenkor télvíz idején, amikor bőséges hóval áldott meg a természet és a jeges utakkal is küzdünk, talán nem elvetendő, ha a finnekkel is foglalkozunk. Főleg ha tudatosítjuk: bizony sok mindent megtanulhatnánk tőlük. A Sme napilapban a minap hosszabb beszélgetést olvashattunk Leo Pahkinnal, a Finn Oktatási Nemzeti Tanács szakemberével a finn oktatásügy csodájáról. A beszélgetés címe is találó: A finnek megbíznak tanítóikban, a tanfelügyeletet régen megszüntették. Tanulságos az egész cikk, de a felvezető szöveg első mondatát és a finn szakember válaszát a cikk közepén feltett újságírói kérdésre kell elsősorban megjegyeznünk.
Az első mondat így hangzik: „Dušan Čaplovič oktatási miniszter saját vízióiban gyakran a finn oktatási modellre hivatkozik igaz, néha pontatlanul“. A cikk közepén pedig ez olvasható: „Finnországban milyen helyzetben van a kisebbségi oktatásügy? - A számbeli svéd kisebbség Finnország lakosságának alig 6 százalékát teszi ki. A mai Finnország területe hétszáz évig Svédország része volt, emiatt a finnországi svéd közösség fontos tényező és Finnország máig kétnyelvű ország. A svéd nem idegen nyelv, hivatalos nyelv az országban éppúgy, mint a finn. Ezért az iskolákban minden gyermek mindkét nyelven tanul. A svédeknek Finnországban saját óvodáik, iskoláik és egyetemeik vannak. Elképzelhető, hogy ön most elgondolkodik azon, hogy ez így helyes-e vagy sem. Ha nem így lenne, akkor lehet, hogy egy generáció alatt ez a kultúra megszűnne.“
Így vannak mindezzel egy civilizált Európai uniós országban, így lehetnénk ezzel mi is egy másik uniós országban, történetesen Szlovákiában. Ha a szlovák értelmiség velünk kapcsolatos megítélése hasonló volna. Amennyiben valóban példaértékűnek tekinti a szlovák oktatási tárcavető a finn modellt, akkor kormánybeli kollégáival egyetemben megszívlelhetnék az egész rendszert, hézagok nélkül. Az oktatási tárcavezető megcélzott IRÁNYA tehát megfelelő, ám kivétel nélkül végig kell araszolni a megkezdett úton. Mivel a szlovákiai magyarok története hasonlít a finnországi svédek történetéhez, kezdhetnék, mondjuk az általános társadalmi megítélésünkkel, a fejekben megszüntethetnék másodrendűségünket. Társadalmi megítélésünk megváltoztatását az elsős nebulóknál kezdhetnék például azzal, hogy a legendákat és féligazságokat nélkülöző, tárgyilagos tankönyvekkel látnák el őket, a tanítókat pedig tárgyilagosságra, a tényszerű tudásanyag átadására sarkallhatnák. Folytathatnánk a sort a közoktatás felsőbb évfolyamaiban, majd az egyetemi tananyaggal. Végül a médiában a magyarokról sugallt hamisítatlan, nem eltorzult, elfogulatlan képpel javíthatnák a közvélemény velünk kapcsolatos megítélését. A másik tanulság az, hogy a finn modell további eleme (minden iskolában mindkét hivatalos nyelven tanuljanak) csupán akkor vezethető be minálunk, ha a szlovák mellett általánosan hivatalos nyelvvé válik a magyar nyelv is, legalább a déli 18 járásban. A finn szakértő ez irányú válaszában a két mondat közötti kulcsszó az „ezért”. A harmadik tanulság pedig az, hogy a finnek számára az országukban élő svéd közösség olyan értéket hordoz, amelyet meg kell óvni, védelmezni kell. Vajon Szlovákiában miért nem tekintenek ránk hasonlóan, miért akarják az ellenkezőjét elérni? Legalábbis ezt bizonyítják a népszámlálás adatai az utóbbi húsz évben. A negyedik tanulság: a finn szakértővel megejtett beszélgetés és a finnek PISA felméréseken elért eredményei alapján leszögezhetjük, szakmai fogások sorát kellene tőlük megtanulnunk. E tekintetben is kívánatos lenne minél előbb elkezdeni a tanulást. Hiszen az oktatási tárcavezető már megtalálta a helyes IRÁNYt.
A Sme cikke itt olvasható: http://www.sme.sk/c/6672614/fini-ucitelom-veria-inspekciu-davno-zrusili.html
Farkas Iván, az MKP alelnöke
