A Most-Híd politikusai a megyei választások előtt továbbra is folytatják a jól ismert kommunikációs örvényt, miszerint a sokszor kimondott hazugság igazsággá válik. Solymos Lászlónak, a párt második emberének legutóbbi blogbejegyzése ezt igazolja.
Emellett, szokás szerint, csúsztatások halmazával árasztja el olvasóit. Az MKP és a Most-Híd a parlamenti választások utáni első hivatalos találkozójára 2012. május 30-án került sor. Tény és való, hogy a találkozó nem volt feszültségektől mentes, bár szerintem senki nem is gondolta, hogy az lesz. A találkozó után mindkét párt elnöke visszafogottan nyilatkozott, megállapítva, hogy bár megegyezésre nem került sor, a megbeszéléseket folytatjuk. Ahogy most sem, akkor sem értettük Solymos László blogbejegyzését. A frakcióvezető akkor sem mulasztott el belerúgni az MKP-ba és annak elnökébe a tárgyaláson elhangzott néhány mondatot idézve, természetesen, kiragadva a szövegkörnyezetből. Miért volt erre szükség? Miért nem elégedett meg pártja elnökének, Bugár Bélának visszafogott nyilatkozatával? Így akarta netán elősegíteni a két párt megegyezését? Vagy éppen meg akarta torpedózni azt – ismételten és újra – az együttműködés hangzatos szlogenjébe burkolózva, ahogy ezt most is teszi?
Solymos Lászlónak valószínűleg rossz a lelkiismerete, hiszen blogbejegyzésében visszatér a 2012-es választások előtti időszakhoz is. Valószínűleg ma már csak ő és legközelebbi párttársai láthatják korrektnek a Most-Híd akkori MKP-val szemben megfogalmazott ajánlatát, miszerint menjünk a listájukra független jelöltként.
De hagyjuk a múltat. Nézzük a megyei választásokról szóló egyeztetéseket. Az MKP ajánlata világos. Mivel a megyei képviselőjelölteket járási szinten választják, ott kell kezdeni a tárgyalásokat. Az alelnök érvelése, miszerint mi csak ott akarunk együttműködni, ahol gyenge az MKP, nem helytálló. Elsősorban azokban a járásokban kellene együttműködnünk és megegyeznünk, ahol a magyarság aránya 50 százalék alatti, azaz veszélyeztetett a magyar képviselet. Abban a három választási körzetben – Dunaszerdahelyen, Komáromban és Párkányban –, ahol a magyarság aránya 50 százalék fölötti, akár a versenyt is vállalni kell. Bár a megegyezés itt is lehetséges. Valljuk, hogy örülni kell annak is, ha egy járásban meg tudnak egyezni a tárgyalófelek abban, hogy nem indítanak teljes képviselőlistát, ugyanakkor más járásokbeli szembenállás nem szabad, hogy ezt megakadályozza. Különben is, a járások többségében a felek egyszer, legfeljebb kétszer ültek a tárgyalóasztalhoz. Gyakorlatilag az egyeztetések elején vagyunk. Ezért érthetetlen számomra, miért kell máris messzemenő következtetéseket levonni.
Nem az MKP akarta a kisebbségi többpártrendszert, hanem a Most-Híd. Vállalja hát annak a következményeit is. Úgy tűnik, annyira félnek a szabad demokratikus versenytől ebben a három körzetben, hogy még szlovák pártokat is hajlandók segítségül hívni az MKP legyőzésére. Mellesleg még jóval az MKP-val megkezdett tárgyalások előtt nyilvánosságot látott az a hír, hogy a Most-Híd megkezdte a tárgyalásokat a népi platform pártjaival. Mi ennek ellenére nyíltan és őszintén ültünk le velük tárgyalni, és folytatni is kívánjuk az egyeztetéseket. Idő még van bőven. Nem kell az elkövetkező 24 órában megegyezni, van még rá néhány hónapunk. Mi azt szeretnénk, hogy a tárgyalásokon garanciákat kapjunk arra, hogy az együttműködés nemcsak puszta hatalomszerzésről szól, hanem a magyarság dél-szlovákiai ügyeinek közös felvállalásáról, amely a választások után is működőképes lesz. A Most-Híd politikusainak el kellene végre fogadniuk azt, hogy a tárgyalások nem arról szólnak, hogy mi automatikusan elfogadjuk az ő ultimátumaikat, hanem arról, hogy kompromisszumot kötünk egymással. A siker záloga az lenne, ha ugyanolyan kompromisszumképesek lennének az MKP-val szemben, mint a szlovák pártok esetében teszik. De ettől, sajnos elég messze vannak. Solymos László blogbejegyzése erről tanúskodik. Reméljük, pártja átértékeli a helyzetet.
Szigeti László,
az MKP OT elnöke
