Annak ellenére, hogy Robert Fico a választások előtt a „biztonság” fogalmával kampányolt, egy évvel a jelenlegi kormány megalakulása után elmondhatjuk, nem tudja kezelni és megoldani az ország legnyitottabb kérdéseit, elsősorban a munkanélküliséget. Nem tud megfelelni a gazdasági kihívásoknak. A beruházások ösztönzése, a kis- és középvállalkozások támogatása helyett növeli az adóterheket és az elvonásokat, nehezíti a munkavállalást, s ennek következményeként tovább nő a munkanélküliség.
A Magyar Közösség pártja gazdasági kérdésekben nyilvánvalóan a Fico-kormány kritikusa. Ugyanakkor nem kevesebb érdeklődéssel figyeljük nemzetiségi politikáját is. Úgy látjuk, hogy Robert Fico felfedezte azt a kézzel fogható tényt, hogy a szlovákiai magyarok száma egyre kisebb. A legutóbbi népszámlálási adatok is igazolják, hogy nagy a beolvadás mértéke. Ennek megfelelően a Smerben rájöttek arra, hogy már nem kell elvenni a magyaroktól a jogokat, a pénzügyi támogatást, az intézményi kereteket, a jelenlegi rendszer így is a magyarság felmorzsolódását kényszeríti ki, folytatódik a nemzetállam-építés. Ennek a jelenségnek köszönhető, hogy Fico kevésbé támad. Ez alól kivétel volt, hogy február végén a Matica slovenská közgyűlésén a hangnem megváltozott, s előjött a régi Robert Fico, aki egyértelműen a tudomásunkra hozta, hogy másodrendű állampolgároknak tekint bennünket, és Szlovákiát a szlovákokénak tartja, mindenki más csak amolyan megtűrt polgár ebben az országban.
Mi is szorgalmazzuk, hogy ahol csak lehet, Magyarország és Szlovákia igenis keresse a gazdasági együttműködés lehetőségeit, hiszen ha jól megy Észak-Magyarországnak, akkor jól megy Dél-Szlovákiának is, és fordítva. Ezen túl viszont az elmúlt egy évben valóban nem sikerült előrelépést elérni sem az állampolgárság ügyében, sem a kollektív bűnösség, sem az önkormányzatiságot érintő kérdések ügyében.
A magyarság szempontjából a kisebbségi kormánybiztos szerepe lenne kulcsfontosságú. Az elmúlt egy év azonban igazolta kezdeti kételyeimet – a kormánybiztosnak nincsenek tényleges hatáskörei. Ennek megfelelően azt látom, hogy amire a nyelvtörvényből lehetőség adódna, tehát a kétnyelvűség kormányszintű szorgalmazása – elmarad. A kormányon belül a különféle, főleg az oktatási minisztérium részéről érkező javaslatokkal szemben nem hallatja a hangját megfelelőképpen. Ezért is volt például szükség arra, hogy aláírásgyűjtésbe kezdjünk a decentralizált oktatásügy fenntartásáért, sőt azt látom, hogy a kormányba úgy kerülnek be bennünket, nemzetiségeket érintő anyagok, hogy ezek nem kerülnek a kisebbségi kormánybiztos asztalára, ezért nem is tudja véleményezni azokat. Tehát az a kármentés, amelyre hivatkozva a Most-Híd megtartja a kormánybiztos pozícióját, az nem valósul meg. A kármentést külső utakon kell megvalósítani, akár aláírásgyűjtéssel. A kormánybiztos egyetlen tényleges hatásköre a kisebbségi kultúrára szánt kormánytámogatás szétosztásának megszervezése. Ezen eszközön keresztül olyan klientúrát tud a Most-Híd kiépíteni önmagának, amellyel lehetővé teszi politikai befolyásának megőrzését, illetve olyan internetes portáloknak nyújt támogatásokat – kíváncsi vagyok, ezt az idén is megismétli-e – amelyek fő feladata az MKP-s politikusok lejáratása, a szlovákiai magyar erők megosztásának öncélú fenntartása. Valójában ez a legláthatóbb szerepe a kormánybiztosnak.
Hiszünk benne, hogy a magyar közösségnek továbbra is fontos az identitása, nem kívánja feladni azt, nem kíván belemenni az asszimilációs csapdába, nem kíván annak megfelelően táncolni, ahogy a hatalom fütyül, ahogy azt a szlovák közösség elvárná tőle. Rendkívül fontos dolog, hogy ma már fiatal generációk is aktívak a közéletben, akik merik vállalni magyarságukat, és nem folyamatosan a megfelelés-politikát kiszolgálva élni. Erre lehet építenünk a jövőben.
Berényi József,
Az MKP elnöke
