A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Pélmonostoron ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját április 6-án. Az ünnepségen magasrangú közjogi méltóságok mellett több ismert személyiség, köztük Berényi József, az MKP elnöke is köszöntőt mondott, a közéleti és személyes élményeiről szóló találó beszéde osztatlan sikert aratott.
A Himnusz éneklése után Jakab Sándor, a HMDK elnöke üdvözölte az ünnepség mintegy száz résztvevőjét, elsősorban a szervezet huszonkét tagszervezetének és húsz település alapszervezetének képviselőit, és több mint 30 vendéget, akik állami és megyei rangú tisztségviselőkből, partnerszervezetek vezetőiből tevődtek össze.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt az ünnepség díszvendége, az ő köszöntője után a horvát szábor alelnöke, Milodard Batinic mondott beszédet. A kerek évfordulót ünneplő horvátországi magyar közösséget levélben üdvözölte Ivo Josispic horvát köztársasági elnök, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés korábbi elnöke és Tőkés László az Európai Parlament képviselője is.
Jakab Sándor, a HMDK elnöke közvetlen hangú elnöki beszédét azzal indította, hogy a vendégek közül a felvidéki barátja, Duray Miklós kérdezte meg tőle, miért csak 1993-tól datálják a szervezet létrejöttét, hiszen a rendszerváltás első pillanatától együttműködtek. Erre az a magyarázat, hogy a baranyai magyarok a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének 1990 márciusi megalakulása idején azonnal bekapcsolódtak az akkori Jugoszlávia területén élő magyarokat tömörítő szervezetbe, ma történelmi VMDK néven ismert kezdeményezésbe. A VMDK mintájára alakult meg azután a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége is, erre azonban csak a háború után, hivatalosan 1993 tavaszán nyílt lehetőség. Horvátország 1992. január 15-én alakult meg, a magyarok képviselői már másnap támogatásukról biztosították az ország vezetőit, hangsúlyozta a HMDK elnöke, ahogy azt is jelképesnek tartja, hogy a magyar Országgyűlés időrendben előbb szavazott Horvátország ratifikációjáról, mint a zágrábi szábor. Ezután összefoglalta az elmúlt húsz év legfontosabb eredményeit.
Létszámában kicsi, de lelkierejét tekintve jelentős a horvátországi magyar közösség, hangzott el több köszöntőben is, utalva arra, hogy a kilencvenes évek elején, a háború idején a szó szoros értelmében a túlélésért küzdöttek, és építik újra a háborúban lerombolt intézményeket, kapcsolatokat. A legutóbbi népszámláláskor, 2011-ben alig több mint 14 ezer magyar nemzetiségű lakost vettek számba a 4,3 millió lakosú Horvátországban, azaz a magyarok a lakosság 0,33 százalékát teszik ki, ebből a legtöbben, több mint 8 ezren az Eszék-Baranya megyében élnek, itt van leginkább lehetőség a közösségi élet szervezésére. Nem véletlen tehát, hogy Magyarországról érkező vendégek nagyobb része Baranya-megyét, annak településeit, szervezeteit képviselték.
Tiffán Zsolt, Baranya megye önkormányzatának elnöke, parlamenti képviselő arra helyezte a hangsúlyt köszöntőjében, hogy a Baranya megyei magyarokat a határ mindkét oldalán a folyók összekötik. Fontos állomásnak nevezte a háború idején megszervezett segítségnyújtást az Eszék-Baranyából menekülőknek, majd a közös imát a nemzetért 2004. december 5-én a népszavazás napján, a kopácsi templomban és az állampolgársági eskütételek felemelő pillanatait.
Potápi Árpád, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, egyben Bonyhád község polgármestere szerint a baranyai magyarok a „kapu őrzői”. Elmondta, hogy a közéleti kapcsolatok, számos közös élmény mellett számára az is nagyon fontos, hogy a HMDK egyidős az ő kislányával, aki immár szintén felnőttkorba lépett.
Kovácsné Bodor Erika, Mohács alpolgármestereként a város és a horvátországi nemzeti közösség egyik emlékezetes eseményét idézte fel: 2011. március 12-én Mohácson tartották az első magyarországi állampolgári eskütételt a visszahonosításukat kérvényező horvátországi magyarok részére.
A pélmonostori ünnepség során többször elhangzott, milyen mély nyomokat hagyott ez a politikai döntéshozókban és a jogukkal élő külhoni magyarokban is. Igazolja, hogy Horvátországban a kettős állampolgárság elfogadott intézmény, a kis drávaszögi közösség pedig példát mutatott az egész nemzetnek azzal, hogy néhány hét alatt megszervezték az állampolgárság kérelmezését, a gyors döntés után az ünnepélyes eskütétel nagy nyilvánosságot kapott.
Dr. Bokor Béla, a Pécs városában működő Határon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke a nemzeti összefogás több jó példájára is rámutatott. Az alapítvány tavaly ülte megalakulásának 20. évfordulóját, és míg kezdetben a háború borzalmainak enyhítése, ma a kulturális kapcsolatok, az anyanyelv ápolása az alapítvány feladata, kezdettől fogva kiemelten segítik a horvátországi magyarokat, és elképzelhetetlen volna társadalmi, kulturális, szakmai fórum az alapítvány szervezésében az Eszék-Baranya-i résztvevők, kulturális csoportok nélkül.
Csóti György parlamenti képviselő, Magyarország korábbi zágrábi nagykövete a magyar nemzeti közösség megtartása érdekében az autonómia-törekvések kiteljesedését, a személyes ellentéteken való felülemelkedést sürgette. Kiemelte, hogy Horvátországban a kisebbségekhez a többségi nemzet pozitívan viszonyul és adott a törvényi háttér, ezt azonban tartalommal, konkrét programokkal kell megtölteni.
A HMDK ünnepi közgyűlését több horvát vendég is megtisztelte, akik valamennyien nagyra értékelték Magyarország segítségét a háborús években és az euroatlanti integráció folyamatában, méltatták a horvát és a magyar nemzet békés egymás mellett élését a szülőföldhöz való ragaszkodását. Az ünnepségen a zágrábi szábor alelnöke, Eszék Baranya megye alelnöke, Pélmonostor polgármestere, a városi tanács elnöke és a kisebbségi tanács elnöke is köszöntőt mondott.
Ivan Doboš, Pélmonostor polgármestere párhuzamot vont 1956 és 1991 között, amikor mindkét nép szolidaritását fejezte ki a másik iránt és segítették egymás szabadságharcát.
Dr. Davorin Bubalovic, Pélmonostor Városi Tanácsának elnöke azt emelte ki, hogy 1991-ben Antall József kormánya döntött arról, hogy Magyarország támogatja a balkáni háborúban a horvát nemzet függetlenségi harcát, erre a város lakóit ma Antall Józsefről elnevezett utca emlékezteti. Hozzátette, hogy Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását pedig most egy másik magyar miniszterelnök, Orbán Viktor segítette hatékonyan, ez is mutatja, hogy a horvátok és a magyarok közti hidak szélesek, mint a látóhatár.
Ezután a határon túli magyar szervezetek vezetői szólaltak fel, a köszöntők mellett nagyon sok izgalmas, érdekes felvetéssel, a közösség megmaradásáért érzett felelősséggel, az ember úgy érezte, az évforduló ünnepi alkalmat teremtett a Kárpát-medencei magyar vezetők eszmecseréjére is, mintha a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán szólalnának meg, ki-ki elmondta, mit tart legfontosabbnak a nemzetpolitikában.
Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége, egyben a vajdasági tartományi közgyűlés elnöke azt emelte ki, hogy a horvátországi magyarok sikere közös Kárpát-medencei siker, hiszen sikerült a szülőföldjüket újra belakni, élettel megtölteni. A nemzet érdekében szót kell egymással értenünk nekünk magyaroknak, és meg kell győznünk a többségi nemzet tagjaival, hogy a mi gyarapodásunk az ő érdekük is.
Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke sokunk gondolatának adott hangot, amikor nagyra értékelte, hogy a HMDK ünnepségét magas rangú horvát politikusok, állami, megyei és helyi vezetők is megtisztelték, szerinte ez a szlovákiai magyarok rendezvényein még közel sem vált megszokott gyakorlattá. A horvát vendégeknek címezte azt a gondolatot, hogy Trianon előtt a többnyelvűség az egész Közép-Európában természetes volt, mára úgy tűnik, csak a kisebbségi sorsban élő magyarok maradtak közép-európaiak, akik több nyelvet beszélnek, például valamennyi szláv nyelvet megértenek. Zrínyi Miklóst említette, aki magyar nyelven vált íróvá, latinul levelezett a hivatalosságokkal, horvátul a birtokának lakosaival és olaszul, ha a szívét egy hölgy rabul ejtette. A más nyelvű polgárral illett a saját nyelvén beszélni, például a három nyelvű Pozsonyban, mára ennek nyoma sincs. Az Európai Unióval kapcsolatban elmondta, a szlovákiai magyarság támogatója, a kormány tagjaként motorja volt az ország EU-s csatlakozásának, erről ma Szlovákiában már kevés szó esik. A csatlakozás küszöbén lévő horvátországiaknak azt tanácsolta, ne sokat várjanak az EU-tól a kisebbségi problémák megoldása terén, mert utak, járdák, panziók építésére lehet számítani, a jogaink elérésében való támogatásra nem. Az európai polgári kezdeményezés, az összefogásunk eredményeként van lehetőség a kisebbségvédelmi jogi normák elfogadására. Ezután személyes élményét osztotta meg a közönséggel arról, hogy egy szeretett nagynénjét férjével együtt 1945 után a Mohács melletti Ivándárdára telepítették, ezért gyakran utazott családlátogatásra a Csallóközből Baranyára, a balkáni háború idején is. Tehát szemtanúja és közeli családja révén elszenvedője lett a kitelepítés következményeinek, az ágyúdörgések keltette rémületnek is. Április 12-én lesz a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapja, arra kérte a baranyai magyarokat, gondoljanak ezen a napon a felvidékiekre. Végül megköszönte Jakab Sándornak, hogy a felvidéki magyarok életében fontos eseményeket követi, személyes példájával, biztatásával azt sugallja, hogy a közösség lelki ereje mindennél fontosabb.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is köszöntötte a HMDK megalakulásának évfordulóját, elmondta, hogy a romániai magyarok 1991-ben egy nyilatkozatban üdvözölték a horvátok függetlenségi törekvését. Ezt ma is úgy értékeli, mint nagy történelmi tettet, amivel az önrendelkezés eszméjét támogatták. Jakab Sándornak Erdélyhez fűződő viszonyát egy szívmelengető történettel mutatta be. Az Erdélyi Magyar Néppárt alakuló ülésén Jakab Sándor köszöntőjét azzal kezdte, hogy amikor kicsi volt, ő székely szeretett volna lenni. Ez a mondat Pélmonostoron is osztatlan sikert aratott. Toró T. Tibor egy székely zászlót adott át ajándékba Jakab Sándornak annak kifejezéséül, hogy nem csupán a székelyek, hanem a horvátországi magyarok végvári küzdelmének, szabadságharcának is szimbóluma.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Zsoldos Ferenc, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és az ülést vezető Andócsi János, a HMDK alelnöke a fiatal generáció képviseletében szólaltak meg, és mindhárman arról számoltak be, hogy budapesti tanulmányaik idején is világos volt számukra, a szülőföldjük gyarapítását mindennél fontosabbnak tartják, ezért hazatértek. A határon túli magyarok szervezetében egyre többen jutnak szóhoz és feladathoz a Márton Áron Szakkollégium egykori hallgatói, a Magyar Ifjúsági Közösség, vagy ahogy Sándor Krisztina említette, a fiatal MÁÉRT alapítói és működtetői.
A sorban ezután a vajdasági vendégek következtek. Többször elhangzott, hogy a HMDK valójában a VMDK-ban gyökerezik, ezért a vajdasági vendégek a szoros együttműködés, együttgondolkodás elmélyítését szorgalmazták, a több évtizedes barátság, egymás problémáinak alapos ismerete okán.
Csorba Béla, VMDP elnöke így fogalmazott: "Micsoda évtizedek voltak!" Majd kifejtette, a szövetségi jugoszláv államban kezdték a magyar szabadságharcot, majd Milesovec gonosz terveivel hadat üzent nem csak Horvátországnak, a baranyai magyaroknak, hanem a vajdasági magyaroknak is. A horvátországi magyarság a horvát testvérek mellett harcolt a szülőföldjéért, a vajdasági magyarokat pedig a harctérre küldték ágyútölteléknek. A történelmi VMDK alapítójaként felidézte, hogy a magyarok első pillanatban a háborúellenes mozgalom élére álltak. Úgy látja, a HMDK sok tekintetben révbe ért, a vajdasági magyarok szabadságharca azonban nem ért véget, mert a kisebbségi autonómiát nem vívták ki. Hangsúlyozta, hogy a koszovói eseményekkel új esély nyílik arra, hogy a koszovói szerbek jogainak rendezésével együtt a vajdasági magyarok is a szerb hatalom asztalára tegyenek egy közösen, valamennyi vajdasági magyar szervezet által megfogalmazott javaslatot.
Csonka Áron a VMDK és a HMDK soraiban tevékenykedő fiatalok együttműködését, szorosabb kapcsolattartását sürgette.
Ágoston András, a történelmi VMDK alapítója arról beszélt, a nemzeti együttműködés rendszerének legjelentősebb eleme a magyar állampolgárságra vonatkozó törvény elfogadása és alkalmazása. Emlékeztetett arra, hogy éppen a vajdasági és a horvátországi magyarok javaslatai nyomán került be a köztudatba a kettős állampolgárság elnevezés, a VMDP egyik politikai dokumentumában fogalmazták meg az igényt, és sürgették kitartóan. Abban bízik, hogy az autonómia-törekvéseket is sikerre viszi a magyar közösség az Orbán-kormány támogatásával.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke beszélt az 1969-től datálódó barátságáról, ami Jakab Sándorhoz, Pasza Árpádhoz, a HMDK alapítóihoz fűzi, Baranyát második szülőföldjeként szereti. A horvát vendégek felé fordulva elmondta, Szabadka mindaddig európai városnak, a szecesszió fővárosának számított, amíg az ott élő magyarok és horvátok összefogtak, ennek a helyreállításához kérte a horvát politikusok befolyásának latba vetését, mert a szabadkai horvátok egy ideje elfordultak a magyaroktól.
Az ünnepségen közösségi díjak átadására is sor került, az Ács Gedeon díjat Jakab Sándor alapította, és most harmadik alkalommal került átadásra. A Laskón élő 90 éves Ádám Jenő kapta közéleti szerepvállalásáért, az ének-zenei hagyományok ápolásáért az egyik díjat, a másikat posztumusz adományozták Major Istvánnak, a pélmonostori magyar középiskola néhai igazgatójának.
A hangulatot színvonalas, pergő kultúrműsor tette még emelkedettebbé, az Alfalusi Vegyes kar, a kopácsi Alkalmi Zenekar, Varga Tímea énekmondó és a Csárdás néptánccsoport mutatkozott be. Jakab Sándor zárszavával, a Szózattal és a Székely himnusszal ért véget a HMDK megalakulásának 20. évfordulójára szervezett ünnepség.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
