Galántán a Magyar Közösség Pártja támogatásával a nagy érdeklődésre való tekintettel április 7-én kétszer mutatták be a Fehérlaposok című rockoperát, mely a felvidéki magyaroknak a második világháborút követő meghurcoltatását eleveníti fel. Pénteken Somorján tekinthető meg a rockopera.
A rockopera ősbemutatója még 2011. június 4-én volt a komáromi Monostori Erődben. A Magyarock Dalszínház produkciója a második világháborút követő 1947-es felvidéki kitelepítés tragikus történetét dolgozza fel a kitelepített családok visszaemlékezéseinek felhasználásával.
Két család hányatott sorsán keresztül ismerjük meg a kitelepítés rideg valóságát, az ő személyes drámájuk kibontakozása közben kapunk képet a több mint 60 évvel ezelőtti korról. A Másik Lehel-Vizeli Csaba szerzőpáros darabjának csallóközi bemutatóján a magyar musicaljátszás legendás alakjai Varga Miklós, Makrai Pál is színpadra léptek. A Fehérlaposok az Eló-Koncert szervezésében került bemutatásra.
A galántai városi művelődési központban a "dupla" teltházas bemutató előtt Berényi József, az MKP elnöke köszöntötte a nézőket. Hangsúlyozta: „Olyan előadást tekintünk meg, mely szembenéz a közelmúlt történelmének egyik fájdalmas és érzékeny témájával. Meg kell ezt tennünk, folyamatosan. Ma már nem gond 1848 március 15-e vagy 1956 októbere kapcsán összejönnünk és emlékeznünk a hősökre, már nem probléma augusztus 20-át sem ünnepelnünk ebben az országban, de még mindig gondot okoz visszaemlékezni a második világháború utáni szomorú eseményekre. Olyan dolgok történtek, amelyet sokan szeretnének elhallgatni!
Kép: Berényi József üdvözli a rockopera főszereplőjét, Varga Miklóst.
Vannak közöttünk olyanok is, akik megérték a deportációt, a reszlovakizációt, a kitelepítést. Három olyan eszközről van szó, melyhez csak akkor nyúlnak, ha valakinek nagyon rosszat akarnak tenni, amikor egy közösséget el akarnak törölni. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy 1945 után a szovjet csapatok bevonulása után koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová németeket és pozsonyi magyarokat telepítettek ki. Nekik fehér szalagot kellett hordaniuk. (…)
Keveset beszélünk arról is, hogy milyen kínok között zajlott a deportáció. A hideg télben, kegyetlen körülmények között kellett 40 ezer magyar embernek elhagynia otthonát. Csehország azon vidékére vitték őket, ahol korábban a szudétanémetek éltek. Döntő többségük később hazaszökött, illetve visszatért, de tovább folytatódott a magyarok fondorlatos elűzése, átformálása. Az akkori hatalom kitalálta, hogy „reszlovakizáljunk!” Már a szó is fondorlatos, hiszen a „reszlovákizáció” azt jelenti, hogy visszavenni a szlovák nemzetiséget. Olyan embereknek is, akiknek talán még a felmenőik között sem volt szlovák! Azt mondták, akkor nem kell elmennetek a marhavagonokkal, megtarthatjátok vagyonotokat. Ördögi javaslat volt, hiszen az embert szembeállítja önmagával, meghasonulásra kényszeríti, és családja megmentése érdekében olyan döntésre készteti, amelyet egyébként soha nem vállalt volna. 382 ezren reszlovakizáltak abban az időben. És ott volt még a lakosságcsere is a csehszlovák-magyar egyezmény alapján. (…)
Ezeket elfelejteni nem lehet! Az 1989-es rendszerváltás után a szlovák törvényhozás már elnézést kért a második világháború alatt a zsidó közösséggel szemben drasztikus eljárásokért. Már elnézést kért a németekkel szembeni tettekért. De a felvidéki magyarsággal szembeni eljárásokért nem, ahogy tényleges szlovák politikai erő és közintézmény sem! Rendkívül fontos, hogy mi erről soha ne mondjunk le! Elfogadhatatlan, hogy a mai napig a kollektív bűnösség elvét ebbe az országban nem törölték el!” – mondta Berényi József, aki Ladislav Takáč Magyar voltál azért című könyvéből felolvasva is visszapergette a idő kerekét. Beszéde végén annak a meggyőződésének adott hangot, hogy lehet megbékélés – teljes jogú állampolgárok között.
