Annak ellenére, hogy az önálló Szlovákiában soha nem látott társadalmi támogatottsággal megnyert parlamenti választásokat követően első ízben kormányoz egyetlen párt, tevékenysége első felének mérlege igencsak felemás, esetenként lehangoló.

Az államháztartást jellemezve megállapítható, hogy alaposan megnövelte a vállalkozók adminisztratív-, adó- és járulékterheit, ezzel jelentősen meggyengítette a vállalkozási környezetet. Hogyan reagáltak, reagálnak a kis- és közepes vállalkozók? A környékbeli országokban, mindenekelőtt Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban nyitnak tömegesen fiókvállalatokat, kimenekítik aktivitásuk jelentős részét. Megfordult tehát a korábbi években tapasztalt gyakorlat, immár nem Szlovákiában nyitnak fiókvállalatot a környékbeli országokban élő vállalkozók. Hosszabb távon ez a tendencia komoly károkat okozhat. Technikai intézkedésekkel (számlalottó, a HÉA szigorúbb adminisztrációja) ugyan megnövelte az adóbevételeket, a másik oldalon nem tudja (nem akarja) féken tartani a kiadásokat, mindennek következménye, hogy rohamosan nő az államadósság. Ebben az évben ez komoly kihívásokat jelenthet a kormány számára, hiszen vészesen megközelítette az adósságplafon alkotmánytörvényben meghatározott 57 százalékos határértékét, a hazai össztermékhez viszonyítva. Nyilván abban bízik a kormány, hogy a kormányfő államfővé való megválasztását követően új kormány lesz kinevezve, amely két éves haladékot kap az adósságstopról szóló alkotmánytörvény értelmében, két évig tehát vígan költekezhet.  Vékony jégen táncol a kormánypárt, hiszen léket kaphat ez a gondolatmenet akkor, ha a kormányfőt mégsem választják meg államfővé. Ebben  az esetben nyártól az állami kiadások érezhető, súlyos visszanyesésére számíthatunk.

Egy párt kormányzásának idején, kompromisszum-kényszer nélkül szinte határtalan lehetőségek álltak, állnak a kormány rendelkezésére a munkaerőpiac élénkítésére. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy látványosan súlyosbodik a helyzet, vészesen nő a munkanélküliség. A kormány által foganatosított intézkedések a kimutatás módszerének megváltoztatásában merültek ki, ennek köszönhetően egy ideig művileg csökkent a kimutatott munkanélküliség. Ám ha ezzel szemben megvizsgáljuk a foglalkoztatottság arányát (amely inkább irányadó jellegű), azt látjuk, hogy a kormány hatalomba lépése óta az folyamatosan csökken. Legfontosabb vállalásával tehát a kormány egyáltalán nem tudott megbirkózni.

A régiófejlesztésre kár időt pocsékolni, hiszen nincs mit kiértékelni. Az Európai Unió támogatási alapjainak felhasználása arcpirítóan gyenge. A hét éves uniós költségvetési időszak mögöttünk van, ám a Szlovákia számára megítélt 11,4 milliárd eurónyi források alig több mint felét sikerült csupán felhasználni. A leszakadó, hátrányos helyzetű régiók felkarolásáért semmit sem tett a kormány, ennek következtében egyrészt újabb régiók csúsznak le a fejlődési pályáról (pl. Csallóköz), másrészt a képzeletbeli olló a fejlődőképes és a leszakadó régiók között mindinkább szétnyílik. A kormányprogramba fektetett hangzatos jelszavakon túl, e területen a kormánynak másra nem tellett. A kétéves tevékenységének mérlege tehát döntően negatív, a kormány nem tudta teljesíteni a felvállalt feladatokat. A lehetőségeihez mérve elért eredményeinek értékelése nálam gyenge négyes. A vezér pedig a felelősség elől legszívesebben elmenekülne. Március 29-én kiderül, hogy sikerülte-e.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke