Alaposan felborzolta a kedélyeket a törvénytárban 65/2015 szám alatt megjelent, a közoktatási törvénymódosítás középiskolákra vonatkozó végrehajtó rendelkezéseit tartalmazó miniszteri rendelet. Annak is a második paragrafusa, amely a minimum osztálylétszámokat kezeli. Nem véletlenül. Az említett sorok arról szólnak, hogy a következő tanév júniusának végén a középiskolák igazgatói szélnek kell eresszék azon osztályaikat, ahol az a bizonyos osztálylétszám nem éri el a 17 főt. Miért is szörnyű ez?
Kis létszámú magyar középiskolák elsősorban olyan vidékeken vannak, ahol a magyarság számaránya is eleve alacsony. Azaz a peremvidéken. Az a tény, hogy az ott élő lakosság jó része asszimilálódott, többek között annak is köszönhető, hogy a 60-as és 70-es években erőnek erejével centralizálták az oktatásügyet, és számos helyen szűntek meg iskolák. A helyiek pedig nagyon sokan szlovák iskolákba kényszerültek. Innen nem kell magyaráznom… Nos, a peremvidék magyar középiskolái sok helyen missziós feladatot látnak el. Vannak régiók, ahol egyetlen magyar középiskola bír nagy körzetben közösségmegtartó erővel. Tapasztalatból mondom, akadhat olyan régió, ahol pl. az alig 9 százaléknyi magyarság nagy része idős, fáradt, és a csekély számú diákság az egyetlen jövőbe vezető kapocs. A magyar gimnázium megszűnésén nem segít iskolabusz-program vagy más, egyéb pótmegoldás. A diákok kis része választaná az utazást a távoli, nagy gimnáziumba, nagyobb része inkább a helyi szlovák középiskolák valamelyikében tanulna tovább – melyekből jelentős a kínálat.
Vannak olyan magyar szakemberek Felvidéken is, akik szerint a kis középiskolák életképtelenek, nem lehet bennük megfelelő szakmai programokat megvalósítani. Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig ennél több, jelentősebb funkciójuk van: a helyi magyar közösség életben tartása. Ne feledjük, a tömbben élő magyarság addig érezheti magát biztonságban – így a nagy gimnáziumok is -, míg a peremvidéken, kínlódva bár, de megőrzik a nyelvhatárt. Ehhez pedig NAGYON NAGY szükség van akár kicsi létszámú gimnáziumainkra, középiskoláinkra is.
Más gond is van a rendelettel. Eleve az eljárás ördögi. A tanév végén az igazgató felméri az osztálylétszámokat, s ahol nem éri el a 17 főt, azt az osztályt megszünteti. Nem a hatalom, hanem ő. Diákjait más iskolákban kell elhelyeznie (amennyiben nincs párhuzamos osztály), s erről a tanév végéig tájékoztatnia kell őket. El tudjuk képzelni, mivel jár majd mindez? Rövidesen iskolák, igazgatók civakodnak, kinek az intézményében maradjon osztály, kiében pedig nem? Ha valamivel, hát ezzel biztosan sikerül megosztani sorainkat. A hatalom pedig dörzsöli a markát…. Nehogy azt higgyük, hogy csak az elsősöket érinti mindez. Csak az érezheti magát biztonságban, akinek állandóan, mindig nagy létszámú osztályai vannak. Elméletileg előfordulhat, hogy egy osztály három évig 18 fős. Aztán két fő elköltözik, s az osztályt – e rendelet szerint- fel kell oszlatni. Nonszensz…
Nem beszéltünk még az egyházi vagy magániskolákról. Pont azért választják őket diákok, mert iskolai programjuk, szellemiségük valamiben eltér a nagy többségtől. Hagyományosan ezekben – a kivételt képző elit iskoláktól eltekintve – általában kisebb a diáklétszám. Nos, a specifikus programot, nevelést egy tollvonással ki lehet iktatni a minimum létszám miatt. Hová lesz tehát a szabad iskolaválasztás joga? Nem beszélve arról, hogy az egyházi iskolák egészen sajátos elvek, eszmék alapján szerveződnek – ez már a lelkiismereti és vallásszabadság kérdésköre. A technokrata szabályozás ezt is derékba töri.
Ebben a helyzetben hatékony, nem megalkuvó érdekképviseletre van szükség. Törekedni kell egy eleve rossz rendeletvonatkozó paragrafusának, illetve magának a törvénynek módosítására. A többségi nemzet számára is ez lenne hasznos. Ha pedig ez nem megy, el kell érni legalább a nemzetiségi iskolák kivonását e szabályozás alól. Ne feledjük, középiskoláink legalább egyharmadáról beszélünk. S ha ehhez hozzágondoljuk, mennyi magyar alapiskolára vár hasonló sors (s ezek alapján el lehet képzelni, várhatóan rájuk is milyen durva módon), nos, nem túlzás azt mondanom – nem először: a hatalom lefejezi a szlovákiai magyar oktatásügyet. Javaslom, ne várjuk meg!
Kiss Beáta,
az MKP Országos Elnöksége tagja
