A CSEMADOK Somorjai Alapszervezete első ízben emlékezett meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról, de ezzel a megemlékezéssel hagyományt is kíván teremteni. A megemlékezés a Szózattal kezdődött, mely éneklése során a Híd Vegyes Kar működött közre, a Szózat után pedig Lukács Bence szavalta el Juhász Gyula Trianon című versét.
A Corvin Mátyás Alapiskola diákjának szavalatát követően Méry János a helyi Csemadok elnökségi tagja szólt pár szót a Nemzeti Összetartozás Napjának eredetéről. Elmondta, hogy minden generációnak tisztában kell lennie a trianoni békediktátum fogalmával, annak körülményeivel s következményeivel, s hogy jövőnket csak múltunkat ismerve, azzal szembenézve s abból erőt merítve építhetjük tovább, majd felkonferálta a további fellépőket. Batta Gergely Sebestyén József Attila Nem, nem, soha című versét szavalta, Német Imre, somorjai zenész egy kuruc kori népballadát és Balassi Ó én édes hazám c. dalát énekelte, Szabó Mária pedig Reményik Sándor: Három szín című versét szavalta el.
A fellépők után az esemény szónoka, Karaffa Attila, dunaszerdahelyi önkormányzati képviselő következett. Beszédében Páter Láng Siegfried szerzetes A magyarság öt-seb titka című művéből idézett: „1920. június 4-e első péntekre, Jézus Szíve ünnepére esett. Hazánkból öt részt szakítottak ki, öt sebet kapott, mint Krisztus Urunk a kereszten. „Csak így, megalázva, földi hatalom és elismerés nélkül lehetett Magyarország is a Megfeszítetthez hasonlóvá. Csak így nyerhette el teljes értelmét az Apostoli Kereszt, amit Szent István Magyarország részére kapott, a trianoni szerződéssel Jézus Szíve péntekén."
A Pázmaneum Polgári Társulás képviselője elmondta, hogy a trianoni békediktátumra minden magyarnak kötelező az emlékezés, de kihangsúlyozta, hogy nem szabad a múltba temetnünk sorsunkat és tenyerünkbe takarni arcunkat, hanem a jövőt kell építenünk, mégpedig Trianon romjain, s amelyet folyamatosan ledönthetünk a lélek és a tettek erejével. Kihangsúlyozta, hogy fontosnak kell, hogy legyen számunkra az összetartozás, hiszen csak közösen tudunk erősek lenni! Ezt pedig fel kell ismernie azoknak is, akik kétkedve figyelik munkánkat, akár most is. „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!"- mondta, Wass Albertet idézve.
Felhívta Somorja magyarságának figyelmét arra, hogy a nemzeti megújulás mindnyájunkon múlik, itt a Csallóközben, s konkrétan Somorján is. Feltette a kérdést, lesznek-e olyan utódok, akik szívükön viselik majd hagyományaink megőrzését, szépen csengő anyanyelvünk továbbadását? „Lesznek-e magyar iskolák és lesznek-e benne magyar kisdiákok? Feladatunk van itt a szülőföldünkön, ahová a Teremtő állított bennünket! Minden magyarnak feladata és kötelessége nemzete megbecsülése és megvédése!"- folytatta.
Végezetül hozzátette, hogy csakis egy egészséges jövőkép kialakítása és a jövő fiatalságának tudatos nevelése, nemzeti értékeink megbecsülésére adhat reményt népünk fennmaradására.
A beszédet nagy taps követte, majd Méry János megkérte az összegyűlt emlékezőket, hogy a Híd Vegyes kar segítségével énekeljék el Himnuszt és végszóként elmondta, hogy bár el kell fogadnunk a trianoni békediktátum tényét, körülményeit és következményeit, bele nem nyugodhatunk. Nem, nem, soha.
A himnusz után a megemlékezők átvonultak a kétutcányira lévő, volt mozi épületében újonnan megnyitott, Mozi néven futó kávézóba, ahol Dunajszky Géza Titkok nyomában – Temetetlen halottaink című, vetítéssel egybekötött előadására és könyvbemutatójára került sor.
Felvidék.ma
