Az állami kórházak adóssága 2014 végén elérte a 334 millió eurót, és csak 2014-ben 75 millió euró adósságot halmoztak fel. Az egészségügyi intézmények a Szociális Biztosítónak 2014 végéig több mint 120 millió eurót nem fizettek ki. Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy csak idő kérdése, mikor fogja az állam ismételten adósságmentesíteni őket, ahogyan ezt már többször megtette, először 660 millió eurós nagyságban, még  Dzurinda kormányzása alatt, majd az első Fico-kormány idején 130 millió euró értékben, és legutóbb a Radičová-kormány alatt több mint 300 millió eurós összegben fizettették meg velünk a rossz gazdálkodásért járó „büntetést“. Tudni kell ugyanis, hogy az állam mi, adófizető polgárok vagyunk, tehát végső soron a több mint 1 milliárd eurót mi fizettük ki. Ráadásul jövő év végéig a prognózisok 500 milliós adósságot  jósolnak.

Az egészségügy eladósodásának okait Szlovákiában az alacsony hatékonyságban, a rossz gazdálkodásban és a rendelkezésre álló források rossz kihasználásában kell keresni. A rendszeres adósságmentesítés után pedig tovább folytatódik az adósság halmozása, mivel még kísérletet sem tettek arra, hogy a problémára megoldást keressen. Ezért aztán mindenki adós - az egyetemi kórházak, a megyei kórházak és a nonprofit szervezetek által működtetett egészségügyi intézmények is, de adósságmentesítésre csak a minisztérium alá tartozó kórházak számíthatnak.

Mi lenne a megoldás?

A DRG-rendszer bevezetésének 2013-ról 2017-re való kitolása, azaz a diagnózis alapú térítési rendszer bevezetése, amely azonos beavatkozásokért azonos térítést biztosítana, részben segített volna az adósságnövelés mérséklésében. A rendszer bevezetése már csak azért is sürgős lenne, mivel Európában csak Szlovákia nem rendelkezik semmilyen felépítéssel, amely a pénzek felhasználásába valamilyen rendszert vinne.

Az e-Health, az elektronikus nyilvántartási és adatrögzítő rendszer, amelynek segítségével meg lehetne spórolni az ismételt és nagyon költséges kivizsgálások elvégzését, szintén nem működik. Ennek a két rendszernek a bevezetése ugyan önmagában még nem oldaná meg az egészségügyben uralkodó pénzhiányt, de minimum igazságosabban kerülnének elosztásra a rendelkezésre álló források és hatékonyabbá, átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé válna a gazdálkodás. Erre azonban a Smer háza táján nincs politikai akarat. A hatékonyság fokozásával és a gazdálkodás átláthatóságával ugyanis törvényszerűen nagyobb felelősségvállalásra kényszerítenék a kórházak vezetőit, de ez a gazdasági érdekcsoportoknak, amelyek szorosan kötődnek az egészségügyben vállalkozó cégekhez és a kormánypárthoz, nem áll érdekében.

Csak részleges intézkedések

Nem segített az egészségügy nehéz helyzetén az sem, hogy az állam 4,16 %-ra csökkentette saját biztosítottjai után járulékbefizetést, ezzel még kevesebb pénzt juttatva a rendszerbe. Csekély vigasz, hogy novemberben és december 5,85 %-ra emeli azt, de januártól ismételten visszaáll az alacsonyabb járulék. És akkor még nem szóltunk az indokolatlanul drága közbeszerzésekről, gyógyszer-, ill. műszervásárlásokról, a nagymértékű kliensrendszerről, de lehetne folytatni a sort a különböző botrányokkal, amelyekről szinte heti rendszerességgel hoz hírt a sajtó. Ezek után tehát nem marad más hátra, mint az ismételt adósságmentesítés, amelyre a pénzt a mi zsebünkből veszik ki.

Általában a számlák kiegyenlítésére 7-14 nap áll rendelkezésre, az egészségügyi intézményeknek, kórházaknak a számla kiegyenlítésének határideje maximum 60 nap. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy gyakran 6 hónapig, de van rá példa, hogy még tovább, akár évekig is tart, míg fizetni tudnak. Az indoklás leggyakrabban az, hogy a biztosító nem fedezi teljes mértékben a kiadásokat, de az okokat az elavult felszerelésben és a lerobbant infrastruktúrában is keresni kell, hiszen a felújításra az elmúlt évtizedekben siralmasan kevés pénzt fordítottak.

A legfőbb ok a pénzhiány

Az egészségügy folyamatosan pénzhiánnyal küzd, ezért leggyakrabban nem fizetik ki a villanyszámlát, a fűtést, de nem ritkaság, hogy a gyógyszerekért és az egészségügyi anyagokért sem fizetnek hónapokig. Ezt azonban csak azért tehetik meg, mert valószínűleg megegyeznek a szolgáltatóval, ill. a beszállítókkal egy hosszabb fizetési határidőben. Ezzel a praktikával ugyan kedvezőbb gazdálkodási mutatókat tudnak produkálni, de a valós tartozás magasabb, amit előbb vagy utóbb rendezni kell.

A szolgáltatóknál és a beszállítóknál a kórházak más megítélés alá kerülnek, ugyanis a hitelezők szinte biztosra veszik, hogy az állam ismételten kifizeti az adósságukat, ezért elnézőbbek az adósokkal szemben. A csaknem 400 millió eurós tartozás azonban aggasztó, ezért egyre nő az elégedetlenség a hitelezők között, nem ritkaság, hogy végrehajtónak, ill. adósságbehajtóknak adják át a tartozást.

A Magyar Közösség Pártja a kórházak adósságának rendezését csak akkor látja indokoltnak, ha a hitelezők számára egyértelművé teszik, hogy ez utoljára történik meg. Az adósság rendezése előtt mindenképpen olyan rendszerszerű intézkedések bevezetésére van szükség, amelyek megakadályozzák a tartozások ismételt felhalmozását. Megengedhetetlen, hogy szakmailag rossz, politikai döntések alapján, ad hoc alapon működjön az egészségügy finanszírozása.

Németh Gabriella, az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke