A kisiskolák megmaradása régóta témája a közbeszédnek, hisz még 2013 decemberében, egy tiltakozó megmozdulás, az ún. koporsós tüntetés árnyékában született meg a közoktatási törvény módosítása, amely bevezette az alap- és középiskolai osztályok minimális tanulói létszámait. A döntésben leginkább aggasztó részlet az, hogy a kiváltó ok, vagyis az osztályalapú finanszírozás bevezetése azóta egy jottányit sem mozdult előre. A Magyar Közösség Pártja ezért, ha márciusban bejut a parlamentbe, első lépései egyikeként kezdeményezni fogja a törvény szóban forgó részletének teljes eltörlését, hiszen az időközben elfogadott kozmetikai átalakítás, amely egy évvel kitolta a szabályzat hatályba lépését, felemásra sikerült. Sokan nem is sejtik, hogy az alapiskolák felső tagozatán már a zajló iskolaévben alkalmazni kellene, de az illetékesek hallgatólagosan szemet hunynak a törvénysértés felett.
Falvainkban jól tudják, rendszerszintű megoldásra van szükség, hogy a hatalmas jelentőséggel bíró intézményeik, az oktatás és a kultúra kérdésein messze túlmutató iskolák továbbra is helyben képezhessék a felcseperedő nemzedékeket. Amíg azonban nem nyílik mód egy ilyen végkifejlet elfogadására, a kínálkozó lehetőségek és a mentő körülmények figyelembevételével kell megtalálni a probléma átmeneti megoldását. A törvény minisztérium által kiadott értelmezése ugyanis kimondja, hogy a megszabottnál alacsonyabb létszámmal is működhet iskola, ha a fenntartó bármilyen forrásból vállalja a többletfinanszírozást.
Az MKP elnöke a pedagógusok szövetségének vezetőjével közösen Magyarország miniszterelnökéhez fordult áthidaló támogatásért. A kérés reakció volt azokra a kijelentésekre és ígéretekre, amelyek a december elején zajlott Magyar Állandó Értekezleten és annak sajtótájékoztatóján hangzottak el a magyar kormány vezetői részéről.
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy főként a hazai politikai színtéren és hazai forrásokból kellene megoldani a problémát, ám végső soron örülni kell a külső segítségnek, hiszen nemzetrészünk bölcsőit kell megtartanunk, mert a jövőnk minden értelemben az iskolában van.
Mindez most még inkább égető kérdés, mert az új esztendő első napjaiban ismét felmerült az iskolák újraállamosítása. 2002-ben a rendszerváltás egyik vívmányaként az iskolák és óvodák azok fenntartói jogkörébe kerültek, akik számára a legtöbbet jelentik. Ma a szlovák kormány olyan helyzetbe kényszeríti az önkormányzatokat, hogy inkább mondjanak le intézményeikről, és többé se iskolatanács, se polgármester ne szólhasson bele az "állam dolgába".
Ha ezt nem szeretnénk, minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Jövőnk a tét!
A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke
(Megjelent az Új Szó Lövészárok c. rovatában is)
