Igazán nincs könnyű helyzetben Jahnátek utódja az agrártárcánál, hiszen az agrárágazat és élelmiszeripar többéves agonizálása következtében, amely részint az előnytelen EU-s csatlakozási feltételek következménye is, Szlovákia élelmiszer-önellátottsága napjainkban mintegy 39 százalékos szintre csökkent. Mindez azért is érdekes, mert 2014 őszén az akkori tárcaminiszter a 2014-2020-as programozási időszak vidékfejlesztési programjának megvalósítása keretén belül a programozási időszak végére 75 százalékos önellátottságot irányzott elő az akkori 45 százalékos szintről elrugaszkodva. Az egyszerű szántóvető arcán már akkor is keserű mosolyt fakasztott ez az utópikus kijelentés. Mindennek ellenére a közös mezőgazdasági politikának az említett programcsomagban már megjelentek pozitív elemei is bizonyos támogatások átcsoportosítása kapcsán, amelyek azonban a nagyon gyenge harmadik pillérnek köszönhetően /az állami támogatási források az EU-s források nélkül/ nem oldják meg hosszú távon az ágazat problémáit.

A hazai sertéstenyésztést mára szinte teljesen likvidáltuk, a 2002-es évhez viszonyítva az állomány mintegy 1/3-ára csökkent. Komplikált a helyzet a tejtermelés területén is, és ha a napokban a kormány részéről nem jön egy egyszeri, mintegy 33 milliós mentőcsomag, akkor több szlovákiai tehenészet is a padlóra került volna.

A kertészeti ágazatokat - a zöldség- és gyümölcstermesztést, a szőlészetet - az utóbbi években az extrém időjárási tényezők sem kímélik, a tárca ezeket évek óta mostohán kezeli. Itt is nagyobb arányú állami támogatásra lenne szükség, beleértve a háttéripar fejlesztését is, ami még munkahelyeket is teremthetne.

Mindez azonban hatékony rendszerbe foglalt intézkedések nélkül szinte megvalósíthatatlan a jelenlegi támogatási struktúrában, amely ezen a területen sem mentes a korrupciótól, hiszen az új miniszter asszony korrupció gyanús botrány kapcsán a közelmúltban menesztette a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség vezérigazgatóját és magas rangú tisztviselőit. Jelenleg tehát úgy tűnik, még tartanak a takarítási munkálatok, és mindezek mellett már a miniszter asszony szinte felkészülten tesz hangzatos kijelentéseket Szlovákia mezőgazdasága és élelmiszeripara fellendítésének lehetőségei kapcsán - nem elfeledkezve ezen belül a kisebb családi gazdaságok fontosságáról és a fiatal gazdák támogatásának szükségszerűségéről.

Ennek tekintetében márt csak azért is szkeptikusak lehetünk, mert a jelenlegi agrár- és élelmiszerpolitikát még mindig a kormányhoz közel álló több ezer hektáron gazdálkodó mamutcégek és társaságok saját üzleti érdekeiknek megfelelően befolyásolják, teljesen figyelmen kívül hagyva a fenntartható vidék érdekeit képviselhető, a sokszínű, élhetőbb, kisebb munkahelyteremtő gazdaságok, élelmiszeripari vállalkozások létjogosultságát is.

Nem könnyű a fiatal gazdák helyzete sem, habár a vidékfejlesztési program keretében megadatik 600 fiatalnak, hogy sikeres pályázat útján mintegy 50 ezer eurós induló támogatáshoz jusson, de kérdéses, mi lesz a csaknem 2100 fiatal közül a sikertelen pályázók sorsa.

Az elmúlt hetek hírözönéből azonban egyet mindenképpen ki kell emelnünk: a termőföld többet ér napjainkban, mint az arany, mert bizonyos esetekben verejtékes munka nélkül akár 2000 százalékos hasznot is produkál vételi árához viszonyítva röpke 10 év alatt, ha legalább sejtésünk van róla, hogy felette majdan egy sugárút fog húzódni /Bugárnak 500 ezret hozott az R7/

Ezek után már csak az a kérdés, milyen lesz a mezőgazdasági területek tulajdonviszonyának megszerzését tárgyaló törvénymódosítás, és vajon kinek az érdekeit fogja majd igazán képviselni Brüsszel direktív ajánlásai kapcsán.

 

Varga Péter, az MKP mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnöke