Rövid, mindössze néhány bekezdésből álló, ún. „Előzetes tájékoztatás” című dokumentumot tett nyilvánossá az oktatási minisztérium a hétvégén. Ez az anyag társadalmi vitára - összesen 4 munkanap! – bocsájtja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint az oktatás finanszírozásáról szóló törvény módosítása készül.

A normatív támogatás az elképzelések szerint tartalmaz majd néhány, akár pozitívnak is tartható új elemet. Ilyen például a pedagógusok szakmai gyakorlata hosszának figyelembe vétele a támogatás összegében, hisz valóban, az idősebb tanár nagyobb fizetést kap a bértáblázat szerint, a bérkeret viszont nem nagyobb (ezért sok iskolában jelenleg gyakorlat, hogy pályakezdőket alkalmaznak, amíg lehet, majd 1-2 év után másokra váltanak). Ha a normatív támogatás ezt valóban megoldja, mindenképp az oktatás színvonalának javát szolgálja majd.

Ugyanakkor álszent módon a nemzetiségi iskolák támogatásának elemeként jelenik meg az utaztatási támogatások növelése. Az eddigi gyakorlat szerint azok a gyermekek részesülnek utazási támogatásban, akik a lakhelyüknek megfelelő körzeti iskolába járnak. Feltételezve azonban azt, hogy ez a körzeti iskola nem biztos, hogy a gyermek anyanyelvén oktat, a minisztérium bővíti a támogatottak körét. Jól hangzik az elképzelés, ha nem tételezzük fel, hogy mögötte burkoltan a nemzetiségi iskolák nagyobb számú megszűnésével számol a kormány.

Papírra került az osztály alapú finanszírozás elképzelése is, a tervek szerint a módosított törvény nemcsak a tanulói létszámot, hanem az osztályok számát is figyelembe veszi majd.

A dokumentum legfontosabb eleme viszont az effektivitás kérdése. Az anyag rámutat arra, hogy az eddigi normatív támogatás nem oldja meg a kis létszámú teljes szervezettségű iskolák működését, a finanszírozás szerintük nem hatékony, sőt felesleges kiadásokat okoz. Ez a probléma megoldásra vár. A bűvös 250-es létszám, amely a minisztérium részéről az ősszel több alkalommal elhangzott, nincs papírra vetve, de a dokumentum határozottan szól arról, hogy a finanszírozási törvénnyel kívánják a teljes szervezettségű iskolák támogatásának „effektivitását” megoldani. Azaz elsősorban egyes felső tagozattal bíró iskolák megszűnésével kell számolni a törvény módosítása után.

Sok kérdés merül fel az anyag olvasása során. A legfontosabb, hogy mi lesz az a határvonal, tanulói létszám, amely alatt már nem lesz fenntartható egy iskola. Az MKP álláspontja szerint a lehető legtöbb magyar iskolát meg kell őriznünk. Ugyanis ha a 250-es számot vesszük alapul, már az sem megoldás, amit a magyar szakembereink egy része is vall: egymáshoz közel álló iskolák egyezzenek meg, melyik marad, melyik község vállalja az utaztatást. Ugyanis van olyan járás, ahol jelenleg alig egy-egy alapiskolában van csak 250 fő. Azaz, a jövendőbeli törvény mechanikus alkalmazása esetén az adott járásban szinte egy teljes szervezettségű magyar iskola sem maradna, vagy éppen egyetlen körzeti intézmény jönne létre. Arra pedig már többször rámutattunk, hogy ez az út tapasztalataink szerint nagyon nehezen járható, s egyben szakadékba vezet. (Hozzáteszem: a vitára bocsátott anyag olyannyira nem konkrét, hogy nehéz bármit is korrekten véleményezni belőle. Költői kérdés: mi az oka ennek az általánosságokban való fogalmazásnak?)

A megoldás mindenképp a nemzetiségi iskolák pozitív diszkriminációja lenne. A minisztérium által nemrég bemutatott új fejlesztési terv – stratégia a nemzetiségi iskolák hálózatával számol 10 év múlva is. Ez a pozitív jövőkép szemben áll a finanszírozás tervezett átalakításával. Ebben a helyzetben mérhetetlen nagy felelősséggel bírnak azok, akik a kormánykoalíció tagjaként beleszólhatnak a dolgok alakulásába. Az MKP erre a felelősségre hívja fel a figyelmet, s elvárjuk, hogy az oktatás finanszírozásáról szóló törvény módosítása során a lehető legnagyobb mértékben ragaszkodjanak az iskoláink megmentéséhez vezető megoldásokhoz.

Kiss Beáta,
az MKP oktatási és kulturális alelnöke