A napokban értesültek a szlovákiai iskolák arról, hogy az oktatási minisztérium a diákok mely kiemelkedő eredményét értékeli pontokkal és részesíti ennek okán plusz anyagi jutalomban az egyes intézményeket. Nem lepődtünk meg különösebben, mint ahogy azon sem csodálkozunk, hogy a minisztérium honlapjára felkerült tervezet szerint egy év múlva, az idei tanévet értékelve a szlovákiai magyar iskolák továbbra sem számíthatnak arra, hogy a tipikusan magyar versenyek eredményeit a hivatal számításba vegye. Régóta rezonál ez a téma a magyar oktatási intézmények körében, az igazgatók joggal kérik számon, miért nem lehetséges bizonyos nagy múltú és tömegeket megmozgató versenyeket egyenrangúként értékelni a minisztérium, annak szakintézményei és más civil szervezetek által rendezett, támogatott, koordinált versenyekkel. Hisz a magyar iskolák sok esetben kétszeresen teljesítenek. Részt vesznek az ún. olimpiászokon, állami tantárgyi versenyeken, ugyanakkor magyar intézményként, az anyanyelvi műveltséget fontosnak tartva sok egyéb versenyen is. Ezek lehetnek nyelvi, műveltségi vetélkedők, történelmi versenyek, pályázatok, melyek egy részét hazai intézmények, más részét magyarországi szervezetek hirdetik meg. Beszéljünk a hazai kiírásokról. A magyar alap- és középiskolák számára elérhető versenyek. Emellett nagy számban vesznek részt a szakmai szervezetünk, a Pedagógusszövetség, illetve a Csemadok által támogatott, meghirdetett versenyeken is. Ezek közül külön említést érdemel a Tompa Mihály Országos Verseny, melynek fő szervezői a Csemadok, az SZMPSZ és a SZMSZSZ. Ez a vers- és prózamondó verseny évente legalább 3000 gyermeket, diákot mozgat meg, a magyar iskolák nagy többsége bekapcsolódik. A minisztérium ugyan támogatja, de nem pontozza, nem értékeli ezeket a kimagasló sikereket. Pedig komoly tehetségkutatás folyik itt. A győztesek közül többen kerültek színművészeti pályára, váltak elismert művésszé. A Tompikának becézett verseny mellett említhetnénk a Simonyi Zsigmond Helyesírási Versenyt, a Ferenczy István Képzőművészeti Versenyt, a TUDOK szlovákiai fordulóit és egyéb vetélkedőket is. A közös bennük, hogy az oktatási minisztérium ügyet sem vet rájuk. Pedig tudatosítani kellene, hogy a nemzetiségi oktatás nemcsak a tanítás nyelvét jelenti, hanem specifikus helyzeténél fogva egyes tartalmi kérdésekben is különböznie kell a többségi nemzet iskoláitól, beleértve a diákok versenyeztetését is. A magyar oktatási intézmények a csökkenő diáklétszám miatt versenyhelyzetben vannak. A szülő akár annak alapján is dönthet arról, melyik intézményt választja majd gyermeke számára, hogy megnézi az ún. „kiemelkedő eredményeket”, és egyáltalán nem biztos, hogy hiteles képet kap. Mert mint ahogy azt egy bizonyos internetes kommentben olvastam, létezik olyan eset is, hogy a kis létszámú iskola több kiváló eredményt is hoz az általam előbb felsorolt és más versenyek területéről, de a minisztérium értékelésében meg sem említik. Ezt az aránytalanságot és igazságtalanságot orvosolni kell. Ha igaznak fogadjuk el a tényt, hogy a magyar iskolák helyzete megerősödött a nemzetiségi főosztály révén a minisztériumban, akkor el kell érni, hogy legalább a Tompa Mihály Országos Verseny ismét az értékelendő versenyek listájára kerüljön. A feladat nehéz, de nem lehetetlen, hisz korábban volt már erre példa. A minisztériumi közleményt olvasgatva azonban úgy tűnik, ez a hajó minimálisan egy évre már elúszott, viszont jó lenne legalább a jövőre való tekintettel cselekedni.
Kiss Beáta,
az MKP oktatási és kulturális alelnöke
