Hiteles, nyilvános, a sajtóban megjelent információkra alapozva közölte az Oxfam ügynökség, hogy 2016 végére a világ nyolc leggazdagabb emberének összesített vagyona maghaladja a világon élők szegényebbik felének összesített vagyonát. Nem hiszem, hogy akad a Földön olyan épeszű ember, aki ezt helyesli, követendő példának tekinti. Még az érintettek sem, hiszen tíz–húsz éve ők sem gondolhatták, hogy cégfelvásárlásaik, bekebelezéseik – szaknyelven szólva a tőke koncentrációja – évek múlva ilyen mély szakadékot képez majd az egyes társadalmi csoportok között. A folyamat legrosszabb velejárója az egészséges, öntudatos, tettre kész középosztály rohamos eltűnése szinte az egész világon.
Mindez a gyorsan terjedő globalizáció egyik leglátványosabb következménye. A Davosban zajló Világgazdasági Fórum egyik fő témaköre a társadalmi csoportok életszínovala között tátongó szakadék, a vagyoni különbségek enyhítésének szükségessége, és a megoldási javaslatok gyakorlati alkalmazása. Az Oxfam elemzése bizonyára befolyásolja majd a témában elhangzó előadások tartalmát. Legyenek a felszólalók közt államfők, pénzügyminiszterek, oligarchák vagy vezérigazgatók. A helyzet ugyanis tarthatatlanná vált. Ezt bizonyítják a 2016-ban lezajlott választások is, amelyek helyenként a hagyományos pártok jelentős meggyengülését, a mai világrenddel szembeforduló pártok látványos felfutását eredményezték. Az emberek már nem hisznek a meséknek, tényleges változásért kiáltanak.
E tekintetben vajon mi a helyzet Szlovákiában, tágabb értelemben Közép-Európában? Évről-évre érzékeljük a néhány százalékos gazdasági növekedést, ám ez mit sem segít a középosztály rohamos lerongyolódásán, a kis- és közepes vállalkozók helyzetének stagnálásán. Nem is beszélve azokról, akik munkavállalóként (a szlovákiai árszinthez mérve) a minimálbérhez közeli éhbérért dolgoznak, gyakran három műszakban. Vagy szociális segélyen tengődnek. A szakadéknyi társadalmi különbségek enyhítése céljából az MKP 2016-os választási programjában három olyan intézkedést javasolt, amelyek a táguló, szakadéknyi különbségek enyhítését célozták. Nem vagyunk új adónemek bevezetésének hívei. Azonban a személyi jövedelemadó progresszivitását, lépcsőzetességét javasoltuk elmélyíteni. Mert valljuk: a mai társadalmi környezetben a legalacsonyabb bérért dolgozók megérdemlik, hogy jövedelmi adókulcsuk ne 19 százalékos legyen, hanem 10 százalékos. A másik oldalon, aki kiemelt jövedelmet kap, annak adókulcsa növekedjen, vállaljon magasabb közteherviselést, mert neki telik rá. A neoliberális maszlagot ma már senki sem hiszi el, hogy az adókulcs azonos legyen mindenki számára (egyenadó), mert a magasabb fizetésből így is magasabb összeget fizet be az államkasszába. Ez ugyan igaz, ám Oxfam elemzése is igazolta, hogy ez mennyire téves felfogás, Szlovákia is tévúton járt 2004 óta.
A másik javaslatunk az volt, hogy az ingatlanadó a jövőben sokkal inkább tükrözze az adott ingatlan értékét, mint ma. Az ingatlanadó kiszabásánál mérvadó legyen az ingatlan elhelyezkedése és piaci értéke egyaránt. Hiszen egy, a hatvanas években épült sátortetős 10x10 méteres családi ház értéke teljesen más Losonc határában, mint a fővárosban. E változás szigora alól kapjanak kivételt a nyugdíjasok (teljesen más körülmények között, a régi rendszerben építették fel a mára már helyenként vagyont érő házukat) és, akik szociális segélyen élnek. Esetükben az örökösödési eljárásnál lehetne magasabb adót kiróni. Viszont a produktív korban levő, kereső emberek vállaljanak a mainál jóval magasabb közteherviselést, ha luxusértékű ingatlan tulajdonosai. Harmadik javaslatunk volt az osztalék megadóztatása, amelyet azóta a kormány is átvett…
Hasonlóképpen el lehetne azon gondolkodni, milyen más luxuscikkekre lenne kiróható a hozzáadott értékadó magasabb adókulcsa, a másik oldalon pedig alacsony, mondjuk 5 százalékos adókulcs az alapszükségleti cikkekre. Ha nem vezetnek be hasonló eszközöket, a társadalmi csoportok között kialakult szakadéknyi különbségek Szlovákiában sem szűnnek meg, tovább mélyülnek. És nem szűnik meg a középosztály rohamos elsorvadása sem.
A neoliberális gazdaságpolitika letűnőbben van. Itt az ideje, hogy megtegyük a kellő lépéseket Szlovákiában és a világon egyaránt. A félresiklott gazdaságpolitika következménye a társadalmi csoportok közt elmélyülő, szakadéknyi vagyoni különbség, és egyre több helyen a választók tiltakozó hozzáállása a hagyományos pártok programja iránt.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
