Az év elején a kormány diadalittasan jelentette be, hogy idén az energiahordozók ára újra csökken. Valóban, a lakossági földgáz ára 2,6 százalékkal, a lakossági távhő ára 5 százalékkal, a lakossági villamos energia ára pedig 4,3 százalékkal csökkent. Az ivóvíz ára a tavalyi szinten maradt.
A szlovákiai politikai palettán első ízben a Magyar Közösség Pártja mutatott rá 2014 februárjában, hogy energiaárak tekintetében összeurópai összehasonlításban Szlovákia igencsak rosszul áll. A párt akkori elnökével, Berényi Józseffel tartottuk sajtótájékoztatót, amelyen konkrét adatokkal szemléltettük a kialakult helyzetet. Nettó árakat tekintve az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartozott akkor Szlovákiában a vállalati villamos energia ára, valamint a vállalati földgáz ára. A lakossági villamos áram és földgáz ára európai uniós összehasonlításban ugyan átlagos volt, ám a környező országok árszintjét messze felülmúlta. Nem zárható ki, hogy figyelmeztetésünknek volt foganatja, hiszen Fico második kormánya 2015-től hozzáfogott az energiahordozók árának megzabolázásához. 2015-től enyhén csökkenő tendenciát mutatott a lakossági energiahordozók ára. Természetesen kedvező a 2017-re bejelentett árcsökkentés is.
Mi történt azonban a lakossági és a közületi energiaárak ún. fix, illetve átalány összetevőjével, amely az energiahordozó fajlagos árát leszámítva az árképzés további 7 összetevőjét tartalmazza? Hogy történhetett meg, hogy míg az energiahordozók tiszta kilowattonkénti fajlagos ára (vállalati vagy közület szféra számára a megawattonkénti fajlagos ára) a fenti arányban valóban csökkent, addig a fix vagy átalány ár többszörösen, esetenként hatványozottan növekedett január elsejétől? Közép-Szlovákiában akadtak olyan esetek, hogy a földgáz átalány összetevője a háromszorosára vagy négyszeresére növekedett. Közép-Szlovákiában a közületi villamos energia fajlagos ára is csökkent, ám az ár fix összetevője 2200 százalékkal nőtt. Ez utóbbi esetben az ár átalány összetevője a kapcsolási áram nagyságától függ, miközben a szolgáltató a hatványozottan megnövelt fix árakkal ösztönözné a fogyasztót a főkapcsoló biztosítéka határértékének csökkentésére, a biztosítékok és főkapcsolók alacsonyabb teljesítményűre való lecserélésére. Mivel e beavatkozás jóváhagyott tervdokumentációt, villamos biztonságtechnikai felülvizsgálatok elvégzését, s ezáltal számottevő, gyakran irreális anyagi forrást igényel, nem végezhető el másfél hét alatt. Az árszabályozási állami hivatal ugyanis ennyi időt hagyott a fogyasztóknak a tetemes beavatkozás megvalósítására. Máskülönben a fogyasztó fizesse meg az esetenként 15 – 25-szörös árnövekedést!
Két lehetőség kínálkozik: Amennyiben az energiahordozók árán belül az általány összetevő is az állami árszabályozási hivatal szabályozása alá esik, akkor a hivatal óriási szakmai és politikai hibát vétett, amiért irreális határidőben engedélyezte a megdöbbentő fix árképzést, és jóváhagyta a drasztikus árnövekedést. Civilizált országban az ilyen hozzáállás valóban megengedhetetlen. Ezért vezetőjének felelnie kell. Ha azzal védekezik, hogy az árak fix összetevője nem tartozik az állami árszabályozás hatáskörébe, akkor azt törvénymódosítással azonnal az árszabályozás alá kell vonni. Lehet, hogy az árak vagy azok összetevőinek ugrásszerű, 25-szörös emelkedése más helyeken megszokott, természetes, de a civilizált Közép-Európában nem. Az eset egyszerre megdöbbentő és siralmas. Nem több, mint az energiaszállítók provokatív próbálkozása- éspedig állami segédlettel.
Csak hab a tortán, hogy a szlovákiai fogyasztó ma 27 potenciális szolgáltatótól vásárolhat villamos energiát. Az óriási konkurenciaharc önmagától (a piac láthatatlan keze) nem törte le az energiahordozók árát. Ehhez kellett 2015-től a kormány beavatkozása, az árszabályozási állami hivatal korábbitól eltérő, keményebb hozzáállása. Kell ehhez kommentár?
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
