Esterházy János mártírpolitikus emlékére szervezett előadást a Magyar Közösség Pártja Szenci Helyi Szervezete április 2-án Szencen. A rendezvény vendége Molnár Imre történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója volt.
A rendezvényen részt vett Németh Gabriella, az MKP szociális, egészségügyi és családpolitikai alelnöke és Bárdos Gyula, az MKP elnökségének tagja, valamint a párt járási elnökségének több tagja is.
Az előadás előtt Duray Rezső, az MKP helyi szervezetének elnöke kitért arra, hogy 1994. június 19-én a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) szenci alapszervezete a helyi Szent Miklós templom melletti lourdes-i barlangnál szerette volna felszentelni az Esterházy János tiszteletére készített táblát. Az emléktábla azóta Duray Rezsőnél várja jobb sorsát, hogy közszemlére tehessék és felavathassák. Esterházy János gyakran állt meg imádkozni a szenci Szűz Mária szobornál, fogága alatt az emlékében őrzött képhez imádkozott a magyarság sorsának jobbra fordulásáért.
A Matica slovenská tiltakozott a tábla felszentelése ellen, ezért - ahogy az MKDM akkori közleményében írta - Szenc város önkormányzata 1994.6.16-i rendkívüli ülésén nem járult hozzá az MKDM helyi alapszervezete által kezdeményezett Esterházy János-emléktábla ünnepélyes leleplezéséhez. A városban keltett légkör és a kialakult helyzet nem méltó Esterházy János keresztény szellemiségéhez, szerénységéhez, egyetemes emberszeretetéhez és az emléktáblán feltüntetett szavaihoz: „Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben.” Ezért a táblát egy későbbi időpontban leplezzük le.
Huszonhárom évvel az események után a tábla még mindig várja jobb sorsát. A tábla kihelyezésére azóta sem volt megfelelő politikai akarat, sajnos a közhangulat még ma sem olyan, hogy a táblát felszenteljék méltó helyén és azt biztonságban is érezzük – fogalmazta meg Duray Rezső a súlyos ítéletet az április 2-ai emlékelőadáson.
Molnár Imre a Szencen megtartott előadásában kitért arra, Esterházy János a magyarságot egy családnak tekintette, és erről programot is hirdetett, akkor, amikor már javában dúlt a háború.
Esterházy János korának kitűnő politikusa volt, több nyelven beszélt, ennek köszönhetően kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Mindezek ellenére a müncheni egyezmény utáni komáromi tárgyaláson nem vehetett részt, nem mondhatta el javaslatait, és ezért abba sem tudott beleszólni, hol húzódjék a határ, mégis azzal vádolták, hogy felbomlasztotta Csehszlovákiát. A bécsi döntés után a nehezebb utat választva maradt Szlovákiában, hogy azt a maroknyi magyarságot képviselje, amelynek tagjai a német bábállamként működő Szlovákiában maradtak.
Molnár Imre ismertette Esterházy életútját, azt az elhivatottságot, mely ma nem sok emberben van meg. Esterházy János a magyar családért dolgozott, a közösségért, önmaga igényei az utolsó helyre szorultak. Egész életében az Országos Keresztény Szocialista Párt jelszavát tartotta szem előtt: Istennel a magyar jövőért.
A grófnak, aki egész életét a magyarságnak szentelte, még mindig nem egységes a megítélése. A szlovák történészek közül ugyan többen elismerik, nem volt fasiszta és antiszemita, hiszen köztudott, hogy a második világháború alatt parlamenti mandátumától megfosztották és fél évre elítélték, mivel Poprádon kritikát fogalmazott meg a zsidóüldözések és a szlovák állam fasizmusa ellen. 1944-ben, amikor Magyarországot megszállták a németek, kiáltványban tiltakozott, ezért a Gestapo is kereste. A szovjetek bebörtönözték, elhurcolták, a csehszlovákok halálra ítélték, olyan bűnökért, amelyeket el sem követett, sőt felemelte a szavát minden embertelenség ellen.
Arra a kérdésre, mit tehet a ma embere, tehát csak egy választ adhatunk: minél több embernek mondjuk el Esterházy János példamutató életútjának történetét.
Nekünk, szenci és Szenc környéki magyaroknak pedig nem marad más hátra, mint bízni abban, hogy hamarosan a méltó helyére kerül az emléktábla. (N. T.)
