Ki ne ismerné a goebbelsi hazugságot: A sokszor elmondott hazugság igazsággá válik. Ha sokszor leírjuk és elmondjuk, naponta elszajkózzuk, hogy az idén létrehozott Kisebbségek Kulturáját Támogató Alap (mert egyébként ennek megfelelő szlovák neve van, magyarul a törvényben nem szerepel…) egyenlő a felvidéki magyarság kulturális autonómiájával, bár vaskos hazugság, majd csak elhiszik az emberek. A magyar nyelven megjelenő szlovákiai napilap szerkesztője hétfőn ismét ezt a hazugságot ismételte el, egy cikken belül háromszor is leírva (már a bombasztikus címben is: Eldől, tudunk-e élni az autonómiával) azt, ami nem igaz. Hogy tudniillik az alap a felvidéki magyarok esetében egyenlő lenne a kulturális autonómiával.
Mondjuk el lassan, hogy mindenki megértse: akkor beszélhetnénk a kulturális autonómia alapjait megütő szintről, ha például
1. nem tartozna a kormány kulturális minisztériuma alá,
2. nem a minisztérium nevezné ki a vezetőjét,
3. nem a Smer minisztere írná alá a támogatási szerződéseket,
4. nem a minisztérium által kinevezett vezetője nevezné ki a szakmai bizottságok kétötödét,
5. lehetne magyarul is támogatásért pályázni, és nem kizárólag szlovákul!
El kell mondani, hogy az alap még nyomokban sem tartalmazza az autonómia vagy önigazgatás alapvető szabályait.
A továbbiakban inkább ne sorolja, hogy mi, merre és hogyan… Inkább ajánlom mindenki figyelmébe az Európai Unióban meglévő autonómiák összegzését, amely itt elérhető: http://www.onkormanyzas.sk/dokumentumok-2.html.
Nem untatom a tisztelt olvasót az autonómia mibenlétével, hiszen annak sok modellje létezik (elnök, miniszterelnök, választott parlament, minisztériumok stb.), inkább egy könnyen értelmezhető hasonlattal élnék. Képzeljük el, hogy a szlovák parlamenti választáson a választópolgárok a képviselőknek csak egy részét választhatnák, a többi képviselőt pedig mondjuk Andrej Kiska államfő nevezné ki, például a parlamenti képviselők egyharmadát, és ő döntene a miniszterelnök személyéről is. Azon túl, hogy ez a fából vaskarika ellentmondana a képviseleti demokrácia alapelveinek, a kommunista praktikát juttatná eszünkbe, amikor „kijelölteket választottak be” a szocialista „parlamentbe”, így legitimálva a megbízható és kézi vezérléssel irányított „népképviseletet”.
Hogy a sokat ragozott alap nem az adott (esetünkben a magyar) kisebbség autonóm testülete, az a napnál világosabb. Úgyhogy a napilap címében feltett kérdést (Eldől, tudunk-e élni az autonómiával) így kell értelmezni: Eldől, hogy a kormány és a minisztérium el tud-e osztani 4 millió eurót (az összes kisebbség esetében 8-at) úgy, hogy az maradéktalanul a kisebbség döntésének látszódjék? S hogy a demokratikusan választott (és fizetésért dolgozó) bizottsági tagok megfelelnek-e a minisztérium elvárásainak? Mert ahogyan a szakmai bizottságok egy része nem azonos az egésszel, ez a konstrukció fényévnyi távolságra van az unalomig ragozott autonómiától. Az autonómia semmilyen formájának nem felel meg. Nem más, mint egy megosztó, és az asszimilációs törekvéseket segítő pártkonstrukció, és szócsövének olcsó propagandája.
Őry Péter, az MKP OT elnöke
