Dunaszerdahelyen a diktatúrák áldozatainak emelt emlékmű előtt emlékeztek az 1956-os forradalomra. Az emlékezőket Hájos Zoltán polgármester köszöntötte, majd Menyhárt József MKP-elnök mondott ünnepi beszédet.
Menyhárt József beszédében rámutatott, hogy 1956-ra másképp emlékezünk, mint például 1848 márciusára, hiszen egy még élő, alakítható emlékezetről van szó, mely több síkon alapszik. Ezek közé tartozik az utcákon vonuló balonkabátos fiatalok, a szovjet tankokkal csatázó Corvin-köziek, a tüntető tömeg és a beléjük lövető karhatalom, Nagy Imre és Kádár János személye, az elbukás körülményei, a véres megtorlás… „Ez volt az a forradalom, melyben mi, magyarok, annyi meghasonlás után, végre egyet akartunk. Pontosabban, ugyanazt nem akartuk. A nagyvilágban a Magyarországról kialakított kép ezúttal véresen egyezett a magyarok régóta dédelgetett önképével. A zsarnoki nagyhatalmak miatt a szabadságától megfosztott nép kimondta: Elég volt!”. Az MKP elnöke a szabadság ízét érzékeltette, mely örökre megmaradt, melyet még a vallatópribékek sem tudtak elvenni. „Érezhetjük valaha ezt az ízt?” – tette fel a kérdést Menyhárt József. Hozzátette „ideje van a dolgoknak”. A megyei választásokra is utalt: „jövő szombaton ideje lesz a bátor és tudatos cselekvésnek”.
A kultúrműsorban közreműködött Boráros Imre Kossuth-díjas színművész. Az emlékezők megkoszorúzták az emlékművet és elénekelték a Himnuszt. (on)
