(Egyetemen ezért úgy vágnának ki a vizsgáról, hogy csak!)
Engedtesse meg a tisztelt olvasó, hogy Márai Sándor művének címét alkalmazzam. Hallgatni akartam, mert közösségünk nyelvhasználati ügye az egyik legfontosabb terület, amelyen kollégáimmal a Pro Civisben lassan egy évtizede, napi szinten dolgozunk. Nem kívánom felsorolni, mi mindenben alkottunk maradandót, miben voltunk az elsők, illetve kezdeményezők, azt sem akarom listázni, hányan kértek és kaptak tőlünk segítséget, mert a nyelvhasználatot tartottam elsődleges célnak. Anno még azt sem tettem szóvá, hogy a kétnyelvű matricáinkból valakik jó kis üzletet csináltak, azaz szlovák állami közpénzen „újra eladták azt, ami már akkor készen volt”.
Eljött azonban a pillanat, amikor „elkezd az ember zsebében a bicska zizegni”, mert hát olvasom, hogy ugye lyukat ütöttünk a világba, elkészültek a szlovák törvények kisebbségi nyelven, így magyarul is. Való igaz, roma, ukrán, ruszin és német nyelvű nem volt, magyarból viszont már ma elérhető 78 a www.torvenytar.sk oldalon. Nem pdf. formátumban, hanem keresővel, adott időponthoz beállítható hatályosággal - ebben a formában tehát közel 400 változatban (időállapotban). A www.torvenytar.sk oldalon évek óta ingyen letölthetők és használhatók a törvények, igaz, erről nem fog írni a kormánypárti média (azért fizetett hirdetésben lehozta 2016-ban), mégiscsak „ciki”, hogy az állami apparátus nem tudja megoldani, közben egy non-profit szervezet megoldja…
De nem is ezen van a hangsúly. Olvasom, hogy milyen nagyröptű tettet vittek végbe. Nézzük meg, mi történt a magyar nyelvű törvények esetében a valóságban. A helyzetet mi sem mutatja jobban, mint az, ha egy-egy fordítást belehelyezünk egy egyezést elemző programba. Találomra kiválasztottam a Nemzeti Kisebbségek Kultúráját Támogató Alapról szóló törvényünket (már a cím is egyértelműen mutatta, hogy Pro Civis-es anyag). Az egyezés több mint 50%
(Érzékeltetésként: balra Pro Civis, jobbra Slov-Lex, sárgával a teljesen megegyező szöveg)
Micsoda meglepetés, beleegyezésünket nem kérték, sőt semmilyen megkeresés nem érkezett hozzánk, pedig egyértelmű: a Pro Civis munkáját használják fel.
Egyetemen ezért az ajtóból küldik vissza (rúgják ki) a vizsgázót!
Olvasom a vegyes meg polgári párt FB oldalán, hogy idézem: „Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos idén áprilisban állította fel azt a munkacsoportot, amely az elmúlt fél évben az egyes törvények fordításán dolgozott.“ A kormánybiztos pedig imént nyilatkozik: „Amikor másfél évvel ezelőtt megtettem az első lépéseket, nem hittem, hogy sikerülni fog“. Azaz másfél évig tartott, hogy 5 már lefordított törvényt átpofozzanak. Nem semmi tempó! Azért, hogy teljes legyen a kép, megkérdeztük a kormányhivatalt is a törvények fordításáról, a választ idézem: „Az SzK Kormányhivatala nem vesz részt szlovák törvények magyar nyelvre történő fordításában” (KGTSU-224/2018-as sz. levél, 2018. október 16.) Ergo: meglévőt használnak, módosítgatnak, hogy „jó pénzért” eladható legyen.
Nem illik más kalapjával köszöngetni, de hát új idők, új divatok, új erkölcsök…
Minél szélesebb a nyelvhasználat valós lehetősége, annál jobb. Sosem zárkóztunk el attól, hogy az ügyek érdekében segítsünk. Jelen anyaghasználat esetében viszont a minimális korrektség elvárható lenne, főleg, hogy az állami apparátus „csemegézik” nyolcéves munkánk gyümölcséből. Amennyiben csaknem kétéves csúszás után eszébe jutna a tisztelt kormánybiztosnak, esetleg az igazságügyi tárca képviselőinek, akkor még mindig változatlan a címünk: iroda@procivis.sk. A mi ajtónk sosem zárult be!
Őry Péter,
a Pro Civis Elnöke,
az MKP OT elnöke
