Ma, augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén, országunk első, szent királyára, Istvánra emlékezünk, aki több mint 1100 évvel ezelőtt bölcs döntést hozott, a keresztény államiság útjára terelte nemzetünket.
Meghallotta a kor hívószavát, és meg merte tenni azt, amit mások talán nem mertek volna megtenni. Tanácsadóival együtt hozott egy nehéz és fájdalmas döntést. Elszakadt a régi hitvilágától, és új irányt szabott népének, nemzetének. A keresztény utat és az egységet jelölte ki az új állam jövőbeni boldogulásának eszközeként, ami jó útnak bizonyult. Az, hogy ma is itt vagyunk a Kárpát-hazában, hogy e sorokat magyar nyelvünkön írhatjuk, és ezeket magyar emberek olvashatják, ez a legékesebb és legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a személyi és közösségi boldogulás, a testi, lelki teljesség csupán az egység, az egymás iránti tisztelet és felebaráti szeretett, az erkölcsösség és a hitbéli elkötelezettség révén alapozható meg.
A mai kor kihívásai sem kevésbé súlyosak, a döntések nem kevésbé fájdalmasak, és az adott pillanatban a végeredmény hasonlóképpen nem jósolható meg teljes bizonyossággal. De tudjuk azt, hogy a szerencse is a bátor, célja iránt elkötelezett, határozott embereknek kedvez. Szent István keresztény állama erre a legjobb bizonyíték, hiszen máig fennmaradt, minden nehézség ellenére, és hisszük, hogy a mi, felvidéki közösségünk jövőjének záloga sem lehet más, mint az egység.
Ezt tűztük ki célként, ezt igyekszünk megvalósítani az elkövetkező időszakban, és ehhez kérjük a magyar emberek és minden jóérzésű, tisztességes ember segítségét.
Isten éltessen, Magyarország!
