Szociálisan érzékeny embernek tartom magam, azonban most közgazdászként szeretnék megnyilvánulni és figyelmeztetni az olvasókat arra, mi vár ránk a középtávú jövőben. Egyrészt a bennünket körülvevő objektív és könyörtelen valóság, másrészt a kormánykoalíció utóbbi hónapokban jóváhagyott csomagjai tükrében.
A melléklet ábra a nyugdíjas korúak, valamint a középiskolás korúak számának alakulását, dinamikáját szemlélteti Nyitra megyében az utóbbi tíz esztendőben. Mondhatni, drasztikus változások tanúi lehettünk, hiszen az utolsó évtizedben az olló alaposan szétnyílt. A Nyitra megyében élő középiskolás korúak száma 38 ezerről lecsökkent 24 ezerre, eközben a nyugdíjas korúak száma megnövekedett 114 ezerről 145 ezerre. Csupán egy évtized alatt. Nyilván e két korosztály számának alakulása a további hét megyében is hasonló dinamikát mutat.
Ha mindezt összevetjük a kormánykoalíció által az utóbbi években vagy hónapokban elfogadott jelentős makrogazdasági, szociális változásokkal, bizony van miért aggódnunk, ami a középtávú jövőnket illeti. Legfőképpen az államháztartás pénzügyi egyensúlya és fenntarthatósága szempontjából. Hiszen a nyugdíjkorhatár meghatározása 64 évben, a minimálbér utóbbi években megtapasztalt rohamos növekedése (amelynek általános bérfelhajtó hatása van), a minimálbér 2021-től való automatikus meghatározása, a nyugdíjak kiszámítása a mindenkori átlagbérből, valamint a minimális nyugdíj összegének jelentős megnövelése mind-mind olyan intézkedés, amely meghaladja a makrogazdaság lehetőségeit. Hiszen e változások dinamikája, pénzügyi vetülete jóval meghaladja a hazai össztermék növekedésének ütemét.
Emberi, humánus szempontból e reformokra nagy szükség volt, hiszen a dolgozó emberek a pozitív változásokat megérdemlik, valamint a munkabérek és a szociális juttatások tekintetében is fel kellene zárkóznunk a Lajtán túli országok lehetőségeihez. Legkésőbb 64 évesen mindenki nyugdíjba mehet. A legtöbb esetben megérdemelt nyugdíjba, hiszen sokan a mai rohanó, stresszes, zűrzavaros világban ledolgozott 40 vagy több év után megérdemlik a pihenőt. Ám mi legyen azokkal, akik jóval kevesebb időt töltöttek munkavégzéssel? Vajon igazságos a nyugdíjrendszer, a kivetési alapok kiszámítása?
Makrogazdasági, fenntarthatósági szempontok alapján viszont mindez komoly kockázatokat hordoz magában. Ha figyelembe vesszük a gazdaság lassulását, hogy nyakunkon a növekedés-mentes időszak, rosszabb esetben a recesszió, még rosszabbak a kilátásaink. Ember legyen a talpán, aki az előttünk álló időszakban pénzügyminiszterként majd megtalálja a makrogazdasági egyensúlyt úgy, hogy az az átlagembernek ne fájjon, ne okozzon jelentős életminőség-romlást vagy életszínvonal-csökkenést. Mert a sikeres, gyümölcsöző, termékeny évek mögöttünk vannak. És a számok könyörtelenek.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
