Egyedül a Magyar Közösségi Összefogásnak van koalíciós potenciálja, de a Most–Hídtól eltérően nem fognak minden áron kormányba lépni – állítja Bárdos Gyula. Az MKÖ listavezetője szerint még kemény tárgyalások várnak rájuk, de van esély rá, hogy a szlovák partnerek elfogadják a magyar közösség célkitűzéseit.
Hosszú kampányidőszak hajrájába értünk. Fáradtnak érzi magát?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok fáradt, de jó érzéssel tölt el, hogy ekkora érdeklődést eddig egyetlen kampányban sem tapasztaltam. Korábban az volt a jellemző, hogy akkor látogattak el sokan a kampányrendezvényekre, ha műsorral kötöttük egybe. Most akkor is sokan voltak, ha nem hívtunk fellépőket. Nagy az érdeklődés, nagy az elszántság, de azt is látom: sokakban ott a félsz, hogy a magyar képviselet nem jut be a parlamentbe. Pedig éppen ellentétes a helyzet, mint négy éve volt.
A ránk leadott szavazat nem vész el, ráadásul a magyar érdekeltségű indulók közül egyedül nekünk van koalíciós potenciálunk.
Mi egyértelműen megmondtuk, hogy kivel megyünk kormányra, és kivel nem. Azt azonban nem lehet, hogy mindkét oldalon előre kizárjuk a fő játékost, mint ahogy a Most–Híd teszi.
A Magyar Közösségi Összefogás hangsúlyos állítása, hogy kormányváltásra van szükség. Érzi ezt a szándékot a magyar választók részéről? Huszonkét évvel ezelőtt mintha sokkal világosabb lett volna a helyzet: Vladimír Mečiar leváltása sokakat mozgósított.
Nehéz a két választást összehasonlítani, mert a jelenlegi helyzet eltér a huszonkét évvel ezelőttitől. De érzem az elszántságot, hogy a magyarok és a velünk élő más nemzetiségűek valami mást akarnak. Változtatni szeretnének, mert az elfogadhatatlan, hogy a maffia és a politika összefonódásából adódóan a csápok minden intézményben ott vannak. Változtatni kell, de változtatni csakis a választók tudnak. Ugyanez igaz a felvidéki magyarokra is. Mi összefogtunk – úgy szoktuk mondani, sikerült megteremtenünk egy kétharmados összefogást.
Mi megtettük az első lépést, a magyar választóknak is félre kell tenniük a kishitűséget – igenis, hinni kell abban, hogy lehet változtatni.
Azzal a meggyőződéssel kell elmenni választani, hogy kézbe vesszük a saját jövőnket. Ha a parlamentbe olyan emberek kerülnek be, akik most is ott vannak, akkor nem lehet változtatni. Kormányváltásra van szükség és egy alapos szellőztetésre! A kormányváltáshoz egészen biztosan kellenek a szavazatok is. Éppen úgy, ahogy a kérdésében felvetette: 1998-ban is a felvidéki magyarok kötöttek útilaput Vladimír Mečiar talpára.
Ha már kormányváltás. Lát esélyt arra, hogy a szlovák partnerek is elfogadják a Magyar Közösségi Összefogás legfontosabb programpontjait? Gondolok elsősorban a kisebbségi kerettörvényre.
Valamennyi demokratikus ellenzéki párt elismeri, hogy jogos igényként fogalmazzuk meg a kisebbségi kerettörvényt. Azok is, akikkel nyilvánosan tárgyaltunk, s azok a leendő partnerek is, akikkel háttértárgyalásokat folytattunk. Sehol sem találtunk visszautasításra. Az ördög persze a részletekben lakozik. A kisebbségi kerettörvényre azért van szükség, hogy rendszerbe foglaljuk a kisebbségi jogokat, egyáltalán definiáljuk a szlovák jogrendben a nemzeti kisebbség fogalmát. Legalább ennyire fontos, hogy
a kerettörvény elfogadásával a közösségünk jogait jogszabály garantálná, nem olyan miniszteri rendeletek, amelyek egyetlen tollvonással visszavonhatók.
Jelenleg ilyen a vasúti kétnyelvű táblák esete. Törvényi szabályozásra van szükség, mint a Selye János Egyetem megalapítása esetében – ennek köszönhetően az egyetem csak egy, a parlamentben elfogadott jogszabállyal lenne megszüntethető. A kisebbségi kerettörvény tehát fontos alap számunkra, a részletek persze a választások után a tárgyalóasztalnál fognak eldőlni.
A szlovák ellenzék hajlandónak mutatkozik megváltoztatni az állampolgársági törvényt. Bár, ahogy az előbb fogalmazott, az ördög itt is a részletekben lakozik. Nem tart attól, hogy a módosítás kizárólag azok helyzetét rendezi, akik a Brexit miatt elveszítenék a szlovák állampolgárságukat?
Azért kell ott lennünk, hogy ilyen jellegű változtatás ne születhessen meg. Egyébként ez a Ficóék által sebtében elfogadtatott jogszabály mutatja talán a legjobban, milyen gyenge lábakon áll a jogállamiság Szlovákiában. A törvény ugyanis ellentétben áll a szlovák alkotmánnyal, amely világosan kifejti, hogy az akarata ellenére senki sem veszítheti el az állampolgárságát. Az Alkotmánybíróság mégsem érvénytelenítette ezt a jogszabályt – ez sok mindenről árulkodik, a jogállamiságról a legkevésbé.
Az állampolgársági törvény megváltoztatása tehát nem egyszerűen magyar ügy, hanem a szlovák jogállamiság mércéje is egyben.
Ezért állítom, ebben az esetben is komoly esély van arra, hogy közös nevezőre jussunk a szlovák ellenzéki pártokkal.
A magyar érdekképviselet már korábban is volt kormányon, de a célkitűzéseik jó részét mégsem tudták keresztülvinni. A magyar választókat szerintem az érdekli a leginkább, hogy most miért lesz másképp?
Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy sokkal határozottabban, rögtön a kormányprogramba foglalva kell érvényt szereznünk a célkitűzéseinknek.
Ebből az következik, hogy a Magyar Közösségi Összefogás nem lép be minden áron a kormányba, csak abban az esetben, ha sikerül megvalósítani a programját?
Nagyon fontos célunk a kormányváltás, de minden áron nem szabad, és nem lehet kormányba menni. Csak abban az esetben léphetünk be a kormányba, ha ezzel a felvidéki magyar közösségnek segítünk.
Nem is csak az ún. szimbolikus ügyekre gondolok, amilyen az előbb említett állampolgársági törvény, vagy az alkotmány preambulumának megváltoztatása, de legalább ennyire fontos az infrastruktúra, a déli régió fejlesztésének a kérdése. Ugyancsak fontos az egyenlő lehetőségek megteremtése az egészségügy területén: ne kelljen a fővárosba utazni azért, hogy megfelelő színvonalú egészségügyi ellátást kapjunk. De mondhatnám a munkalehetőségeket is. Van olyan magyarlakta régió, ahol máig probléma a munkanélküliség, de a tisztességes bérért a Csallóközből és Mátyusföldről is órákat kell ingázni naponta. A gazdasági programunk a felvidéki magyar közösség megmaradását szolgálja. Mi azt hangsúlyozzuk, Pozsonyon kívül, a magyarlakta régiókban is van élet.
Ha mindezt aprópénre váltjuk, máris ott vagyunk az önkormányzatiság kérdésénél. A programjuknak hangsúlyos eleme, hogy megváltoztassák az önkormányzatok finanszírozási rendszerét és a közigazgatási beosztást. Jelenlegi formájában a szabályozás hátrányos a magyar közösségre nézve. Számíthatnak ebben a szlovák partnerek támogatására?
Szerintem megvalósítható, lesznek partnerek. Ha megnézzük, van olyan szlovák demokratikus ellenzéki párt, amelyik a jelenlegi megyerendszert nem tartja jónak, tehát van közös akarat a változtatásra.
Igen, de a változtatás önmagában ebben az esetben sem jelenti, hogy a magyar közösség érdekeit is figyelembe veszik...
Én értem, de nekünk viszont nagyon fontos, hogy legyen egy déli megye, ahol többségben vagyunk. Az önkormányzatiság elvének gyakorlása nem az ördögtől való: a jelenleg hatályos megyerendszer természetes régiókat vág ketté, s ezzel érzékelhető gazdasági hátrányokat okoz minden ott élőnek. Ez a változtatás tehát nemcsak a felvidéki magyarok érdeke, hanem a más nemzetiségű polgároké is. A velünk együtt élőknek is érdeke, hogy Dél-Szlovákia végre felvirágozzon. Ha mi sikeresek vagyunk, és el tudunk érni ilyen változtatásokat a parlamentben, a kormányban, akkor abból a déli régiókban mindenki profitálhat. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mi ugyan elsősorban a felvidéki magyarok szavazatait szeretnénk megszerezni, de a programunkat úgy írtuk meg, hogy mindenki érdekét szeretnénk képviselni, nemzetiségtől függetlenül. Van azonban egy másik szempont is: a kérdésében felvetett törvények nyíltan kisebbségellenesek – csakis akkor van értelme a kormányba lépnünk, ha ezeket megváltoztatjuk.
Ki kell lépnünk az alattvalók, a másodrendű polgárok szerepéből. Megillet minket, hogy egyenrangúak legyünk.
Értik a magyar választók, mit jelent az önkormányzatiság, az önigazgatás?
Éppen ezt próbáljuk a kampányban világossá tenni. A rólunk szóló döntéseket helyben kell meghoznunk, hogy abba más ne szólhasson bele.
Máshogy kérdezem: miért van az, ha kimondjuk a szót: autonómia, az már nemcsak a szlovák közvélemény számára vörös posztó, hanem sok magyar is lerázza magáról a kérdést, mintha az nem lenne a közösség érdeke. Pedig az önigazgatás éppen az autonómiát jelenti, az önrendendelkezés pedig azt, hogy az adott közösség dönti el, melyik országhoz akar tartozni.
Pontosan így van. Ez abból fakad, hogy már isten tudja, mióta riogatnak azzal, hogy a felvidéki magyarok el akarnak szakadni Szlovákiától, meg akarják változtatni az országhatárokat.
Nem a szó valódi jelentését veszik, hiszen gondoljunk bele, egy egyetemnek is autonómiája van. Egyszerűen rossz történelmi asszociációkat vetnek fel, hiszen annak idején a szlovák autonomisták valójában a történelmi Magyarországtól való elszakadást tűzték ki célul. Valójában ebből fakad az autonómia teljes félreértése, hiszen a 19. század elképzeléseit adaptálják a 21. századra.
A szlovák értelmiség, kevés kivételtől eltekintve, láthatóan nem partner abban, hogy az autonómia fogalmát átértékeljék.
A magyar értelmiség egy része szintúgy nem partner. Pedig ha fordított helyzet lenne, és az MKP lenne kormányon, bizonyára elmondanák, hogy a helyzet tarthatatlan. Most hamis szolidaritásból inkább hallgatnak. Hogy a szlovákok körében nincs fogadókészség? Mitől is változna meg a helyzet, amikor a gyerekeknek a mai napig azt tanítják, hogy a magyaroktól félni kell?
Ebben az országban egyre kevesebb a magyar és a más nemzetiségű, és ezt természetesnek veszik. Ezen is változtatni kell! Ezért is hangsúlyozzuk, hogy kormányt váltani csak azokkal lehet, akik felvállalják a célkitűzéseinket.
Ennek kapcsán is kérdezem, ha február 29-e után a Magyar Közösségi Összefogás lesz a mérleg nyelve, és a Smer-SD parlamenti többségéhez a magyar mandátumok hiányoznak, belépnek a kormányba?
Nem, semmilyen körülmények között nem lehet a Smerrel kormányba menni. Ezzel ugyanúgy szemen köpnénk magunkat, mint a Most–Híd tette 2016-ban.
Forrás: Kolek Zsolt / Magyar7 2020/9.
