A Pénzpolitikai Intézet 2020-2023-as stratégiai tervezetének felülvizsgálata sok érdekes részletet árul el a kormányzat törekvéseiről. Az államháztartás egyensúlyának alakulásáról, a várható takarékossági intézkedésekről, ami nem csupán a világjárvány okozta válság és gazdasági visszaesés számlájára írható, s nem pusztán annak korrekcióját szolgálja. Reformok olyan sora következhet, amely önkormányzatainkat és népcsoportunkat sok szálon érinteni fogja.
A tervezet „Az önkormányzatok átszervezésének optimalizációja” címet viselő fejezete szerint egy új területi közigazgatási modell 64 – 396 millió euró megtakarítást hozna évente úgy, hogy források szabadulnának fel általa, miközben az önkormányzati szolgáltatások minősége javulna. Ennek értelmében az új stratégia „olyan területi-közigazgatási reformot javasol, melyben az aprófalvak igazgatása nagyobb egységekben központosulna”. Rövidtávon a jelenlegi anyakönyvi körzetekben, középtávon pedig úgynevezett mikrorégiókban. Az utóbbi intézkedés bevezetése időt vesz igénybe, a kormány úgy számol, hogy leghamarabb a helyhatósági választásokat követően, tehát 2023-ban mutatkozhat majd meg a várt megtakarítás is.
A községek kétharmadából már most is utaznia kell a lakosságnak az anyakönyvi hivatalba, tehát a kormány azzal számol, a reform első lépése nem ütközne nagyobb ellenállásba, hiszen az anyakönyvi hivatalok viszonylag egyszerűen elérhetők számukra, s ekkor még csak az ügyintézés koncentrálásáról lenne szó. Az új területi-közigazgatási reform viszont már rázósabb. A jelentősebb megtakarítással járó „vonzáskörzetek” vagy „mikrorégiók” – magyarul: új helyi önkormányzati egységek (municípiumok) – központjai ugyanis olyan városok lehetnének, ahová sokan ingáznak dolgozni, iskolába vagy egyéb szolgáltatások igénybevétele végett. Az ilyen központosítás pedig a kisebb települések identitásvesztésével járna együtt. A magyarlakta területeken kétszeresen is. A helyi anyagi forrásokat a központi település kapná meg, a döntést a településrészek fejlesztésről, az oktatási, kulturális és szociális intézményeik fenntartásáról a mikrorégiós „központ” hozná meg, ami ismerős lehet számunkra a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek központosítási gyakorlatából, a fejleszthetetlen, halálra ítélt falvak sorsából.
Hogy ténylegesen milyen reform van készülőben, nem tudjuk. A parlament asztalán fekvő stratégiai anyag homályos utalása, hogy „a jelenlegi falvak képviseletét figyelembe vennék az új önkormányzati egységekben is, és a felszabaduló pénzösszegek kötődnének azokhoz a területekhez, ahonnan a hatékonyabb igazgatás érdekében elvonásra kerültek”, nem sok jóval kecsegtet. Különösen annak a fényében nem, hogy az intézkedési csomag a regionális oktatásügy „racionalizációját” is előirányozza. Az iskolahálózat 25 százalékát kitevő kisiskolák összevonásával számol, az olyan helyeken főként, ahol 5 km-s körzetben van más iskola, mert ezzel legalább 15 millió eurót lehetne évente megtakarítani a személyi kiadásokon…
A vegyes lakosságú területek speciális helyzetéről, a nemzetiségi iskolák jövőjéről nincs szó az intézkedési csomagban. Utalás sincs rá. Jelzésnek ez is beszédes.
Kérdés: némák maradunk-e, vagy elkezdjük a tényleges érdekvédelmi munkát…
Őry Péter
A szerző az MKP OT elnöke
