Eltelt Igor Matovič kormányának első száz napja. Van bőven, ami elemezhető, értelmezhető. Ami a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos egészségügyi megelőző intézkedéseket illeti – a kormányfő ott folytatta, ahol elődje elkezdte az idejekorán bevezetett és feltűnően szigorú intézkedésekkel – egyesre vizsgázott, hiszen az 1664 Covid-fertőzött és a 28 elhalálozott személy mélyen európai rekordnak tekinthető. Lehet ezt így vagy úgy magyarázni, de a számok önmagukért beszélnek.
Ami a Covid-járvány utóhatásaként begyűrűző gazdasági válságot illeti, sokkal halványabb teljesítményt nyújtott eddig a kormány. Április elején azt ígérte, hogy havonta 1 milliárd eurót önt a gazdaságba, a vállalatok, a vállalkozások és a munkahelyek fenntartása érdekében. Máig összesen 490 millió eurónyi állami gyorssegély ért célba, ami időarányosan az előirányzott összeg 15 százaléka. A járvány begyűrűzése óta több mint ötezer iparos és kisvállalkozó fejezte be tevékenységét. A bevásárlóközpontokban butikokat, kisboltokat üzemeltetők sokáig vártak a kormány gyorssegélyére, amely a bérleti díjak fedezetére szolgált. A bérleti díjak támogatására néhány napja meghirdetett pályázatra csupán 200 bérlő jelentkezett, ami önmagában tragédia. Azt jelzi, hogy a lassú kormányzati intézkedések miatt sokan közülük tönkrementek, mások pedig a szigorú feltételeknek nem tudtak megfelelni. Feltehetőleg bezárnak. Ha az ipar legnagyobb szereplőinek, a 500-asok Klubjának elemzéséből indulunk ki, akkor a kormány egy lakosra eddig 916 € gyorssegélyt öntött a gazdaságba, míg az összehasonlítható gazdasággal bíró Csehországban ez az összeg 3.409 €, Magyarországon pedig 2.891 €. Pedig, Szlovákia államadóssága és az államháztartásának hiánya 2019 végéig a két szomszédjáénál jóval alacsonyabb volt. Igaz, Szlovákia ipara kedvezőtlen struktúrával rendelkezik, szinte egy lábon áll, itt a gépkocsigyártás dominál. Gazdasága jóval kevésbé függ a hazai fogyasztástól, mint szomszédaié. Fodított logikával élve, sokkal inkább függ a külföldi piacoktól. Szlovákiáé a legsérülékenyebb gazdaság az egész Európai Unióban. Ez üt vissza a járvány alatt, de még inkább a járványt követő gazdasági válság idején. Rohamosan nő a munkanélküliség. A “kurzarbeit” némileg segített az ipar legnagyobb szereplőin, ám sokan a gyorssegélyt elkésett alamizsnának tekintették. A fenti számok és tények is ezt támasztják alá. A 2008-ban begyűrűzött gazdasági válság idején az Európai Unióban Szlovákia gazdasága esett vissza a legmélyebben, a GDP 5,5 százalékával. A hazai gazdaság 2020 első negyedévében ugyanide süllyedt. Az év végére mélyen 10 százalék alatti visszaesés várható. Ne is hasonlítsuk össze a 2009-es következményekkel, mert annál sokkal súlyosabbak lesznek.
Mit tehet ilyenkor a kormány? Össze kell szednie magát, meg kell találnia a forrásokat, hogy sokkal rugalmasabban, időben, ne elkésve reagáljon a gazdaság alakulására. Remélhetőleg az egészségügy felkészült a járvány következő hullámainak kezelésére, a legrosszabb forgatókönyv megelőzésére, hiszen a járvány második hulláma az ajtónkon kopogtat. Nagy szükség lesz erre, mivel az élet teljes, országos leállása, ahogyan azt március és június között megtapasztaltuk, legközelebb már elképzelhetetlen lesz, hiszen az ország teljes gazdasági csődjét eredményezné. Szűkebb régiókban, csupán a fertőzési gócokban képzelhető el a teljes leállás. Legfontosabb tehát az egészségügy konszolidálása, felkészítése a járvány következő hullámaira, ezzel egy időben a gazdasági intézkedések felpörgetése, a segélyek mihamarabbi hozzáférhetősége. Ez utóbbira Szlovákiának jó kiindulási alapja volt, hiszen államadóssága, külső tartozása, államháztartásának hiánya a legalacsonyabbak közé tartozik, nemcsak térségünkben, hanem a tágabb Európai Unióban is. Valami miatt mégis döcögve, nem a megkívánt szinten vette kezdetét a gazdaság víz felett tartásáért folytatott küzdelem.
Farkas Iván, az MKP Ügyvezető Elnökségének tagja
