Köztudott, hogy Magyarország kormányának családpolitikai programja és gyakorlata a legjobb, legszélesebb körű, sőt egyedülálló az Európai Unióban. Minő meglepő, ezt Brüsszelben is tudják sőt, elismerik. 2023-tól hasonlót szeretne Szlovákia pénzügyminisztere, noha a bejelentett szlovákiai adó- és társadalombiztosítási (TB) forradalom (???) egyes elmei e téren csupán torzói a magyarországi gyakorlatnak. Mégis, dicséretre méltó, hogy Szlovákia közel 30 éves története folyamán végre akadt valaki, aki elmozdulni szándékozik az eddigi szűk keblű, szőrös szívű családpolitikai gyakorlattól a sokkal méltányosabb, jóval mélyebben szántó családpolitika irányába. Ugyanis az eddigi havi néhány euróval nem ösztönöző olybá, hogy az anyák folyamatos karrier megszakításával gyermekeket vállaljanak, a családok utódokat tervezzenek. Hogy össztársadalmi szempontból legalább a természetes reprodukció meglegyen. Pedig a természetes szaporulat hihetetlenül kívánatos, hiszen általa hosszabb távon sem lenne szükség bevándorlásra, a gazdasági, ipari termelékenység fenntartása végett.
Igaz, a pénzügyminiszter által felvázolt családpolitikai reform (forradalom) beárazása súlyos. Évente mintegy 3 milliárddal növelné meg a kiadási oldalt. Viszont állítom, hogy a gyermekeket, a jövőnket nem ildomos pénzben mérni. Egyben ez a felvázolt családpolitikai, adó- és társadalombiztosítási reform kevés kedvező oldala közül a leglátványosabb. További elemei heves reakciókat váltottak ki. Nem véletlenül, hiszen a merész és egyben kusza javaslatok egyes társadalmi rétegek számára hihetetlenül hátrányosak lennének.
Vegyük sorjába. A reform három kiindulási attitűdje: visszatérés az egykulcsos adórendszerhez, a 19 százalékos jövedelemadó-kulcsokhoz, továbbá az adórendszer alapos leegyszerűsítése – ami rendkívül kedvező - illetve az a feltevés, hogy a munkavállalók átlagos közterhei ma négyszer magasabbak, mint a kisiparosoké és a kisvállalkozóké. A felvázolt „megoldás” következménye, hogy a munkavállalók közterhei enyhén, jelentéktelenül, szinte észrevehetetlenül csökkennének - sőt, egyes munkavállalói rétegek nettó jövedelme még le is csökken - míg a kisiparosok és kisvállalkozók közterhei jelentősen megnövekednek. Ennek következtében, változatlan forgalom mellett 2023-ban a kisiparosok és kisvállalkozók nettó jövedelme alaposan lecsökken, különösen azok esetében, akik átalányköltségekkel számították ki eddig a jövedelemadójukat. Mivel ez a lehetőség alaposan beszűkül, hátrányossá válik. Ezzel ők lennének a beharangozott reform legnagyobb vesztesei abban az időszakban, amikor a járvány és a hiányos kormányzati intézkedések is leginkább őket sújtják.
Szerintem nagy hiba a reform égisze alatt, ilyen módon összehasonlítani (összeugrasztani) a munkavállalókat a kisiparosokkal és a kisvállalkozókkal, hiszen az előbbiek közteherviselését közösen fizeti az alkalmazott és a munkáltató, míg az utóbbiak saját maguk viselik a közterheket. Mintha a korábbi nagyvállalkozó Igor Matovič elfelejtené, hogy a középosztály pillérei, gerincei azok a kisiparosok és kisvállalkozók, akik a hazai össztermék közel 60 százalékát képezik, mivel számbelileg sokan vannak. Sok kicsi sokra megy….
A vendéglátóipar számára az ÁFA-kulcs lecsökkentése 10 százalékra jó, de alaposan elkésett megoldás, mivel a reformcsomag elemeként 2023-ban lép érvénybe. Tekintettel a vendéglátás mai állapotára, utolsó szalmaszálként sem fog az ágazaton segíteni. Ugyanis már nem lesz kinek segítsen. A borravaló 9 százalékban való meghatározását, pénztárgépben való nyilvántartását és megadóztatását nyilván viccnek szánta a pénzügyminiszter. Vagy, keveset jár kocsmába és étterembe, így nem tudja, mi a helyzet. Mindenesetre, a szlovákiai valóságban naiv elképzelés.
Fontos körülmény, hogy a változások következtében a helyi és a megyei önkormányzatok forrásai, konkrétan a magánszemélyek jövedelemadójának bevétele évente 200 millióval csökkenne. Abban az időben, amikor az általános drágulás (energiahordozók, építkezések, szolgáltatások) a tíz éve tartó folyamatra helyezi a koronát, amely időszakban a kormányok számos új hatáskört ruháztak át a helyi önkormányzatokra, mindenféle forrásátruházás nélkül. Az önkormányzatok számára a reformmal, vagy ahogy a pénzügyminiszter nevezte, adóforradalommal végleg betelt a pohár.
Végül, de nem utolsó sorban: a kormányprogramba foglaltakkal ellentétben a bemutatott reform (forradalom) nem csökkenti le jelentősen, csak elhanyagolhatóan a munka közterheit. Vonatkozik ez elsősorban a munkavállalókra. A középosztály sanyargatása a járvány kellős közepén nem tanácsos, különösen akkor, amikor a járvány és a hiányos kormányzati intézkedések vesztesei a kisiparosok és a kisvállalkozók. Így az adóforradalomból nehogy más jellegű forradalom alakuljon.
Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője
