A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatal néhány adatot kiadott a 2021-es népszámlálásról. Fel is kapták a fejüket a fővárosi önkormányzatok, azaz a városrészek, mert kiderült, hogy a statisztikai adatok szerint az általuk nyilvántartottal szemben 20 000 személy nem a főváros lakosa. Az ügyben kevésébe jártas olvasók részére jegyzem meg, hogy Szlovákiában az állandó lakhely azonosító adat, melyet a rendőrség jegyez be a személyi igazolvány kiadásánál, majd az így nyilvántartott adat alapján azonosítják, hogy melyik településen lakik az érintett személy. Innen ered a különbség, mert a népszámlálás során lehetőség volt a tartózkodási hely és nem a nyilvántartott lakhely szerinti azonosítás is. A gyakorlatban így lett 20-ezerrel kevesebb a bratislavai lakosok száma.

Nyilván felmerül a kérdés, hogy hová „tűntek” ezek az emberek. A válasz világos: főleg a főváros körüli települések lakóparkjaiba költöztek, mint például a Szenc körüli magyar (vagy pár éve még magyar volt) településekre, vagy a felső-csallóközi, azaz a somorjai régióba. Hangosan kell megjegyeznem, hogy véleményem szerint a valós kiköltözés ennél sokkal nagyobb számot jelent, arról pedig ne is beszéljünk, hogy más vidékekről mennyien költöznek a főváros vonzáskörzetébe (is). Nem kívánok most a nemzetiségi összetétel drasztikus változtatásáról szólni, sokkal inkább arra szeretnék rámutatni, hogy az egyes falvak bizony „vastagon szolgáltatnak” a de jure fővárosban lakó polgároknak. Mert bizony az hivatalosan 20 000 lakos bizony itt használja az anyagilag veszteséges közszolgáltatásokat. Én a fővárosi önkormányzatok helyében mélyen hallgatnék, mert bizony évente ők lakosonként 578 eurót kapnak az állami költségvetésből, tehát azok után, akik náluk rendelkeznek állandó lakhellyel (20000 x 578 az pedig 11,56 millió euró). Ez a pénz pedig pont azon településeknél hiányzik a kasszából, amelyek a szolgáltatásokat a „bratislavai” lakosok részére ingyen nyújtják. A habot a tortán pedig már csak az jelenti, hogy a magassági és nagysági kvóták miatt, azaz az önkormányzatok finanszírozásának anomáliái miatt a bratislavai lakos „értéke” az említett 578 euró. Csallóközcsütörtökben a lakos „értéke” már csak 314 euró, pedig kerek 10 kilométer a távolság a fővárostól, feladataink, jogköreink meg a gáz ára sem kevesebb nálunk, csak fejenként 264 euróval érünk kevesebbet ennek az államnak — de azért szolgáltassunk a kvázi itt lakóknak is ingyen és bérmentve! Akit esetleg érdekelnek a részletek, az megtekintheti az elmúlt évek adatainak teljes bontását a www.mennyiterek.sk oldalon. Aki ismer, tudja, hogy nem adom fel, lehet, egyedül vívom meg a vitát az ügyben, pedig itt ütnünk kellene a vasat, mert bizony így elcsorgatják falvaink és városaink bevételeit. Azért van egy szikrányi jó hír is, az EU Petíciós Bizottsága vizsgálja az egyszemélyes beadványomat, és az eddigi visszajelzések szerint az Európai Bizottságnak javasolja az esetleg fennálló diszkrimináció miatt kivizsgálni az ügyet. Kíváncsian várom, mi lesz, vagy mi lenne, ha a fővárosi önkormányzatoknak is annyiból kellene gazdálkodniuk, mint nekünk?! A margóra jegyzem meg, hogy épp lejárt a gázszolgálatóval a szerződésünk, január 1-től négyszeres, igen, négyszeres áron kapjuk majd a gázt, na ezzel is kellene foglalkoznunk, mert a „fejpénzből” azt mi nem fogjuk tudni kifizetni! Az ilyen „karácsonyi ajándékok” kerüljék el az önkormányzatainkat!

Őry Péter
Polgármester, a Pro Civis elnöke