Nemrégiben Jakab Elemér, a Most-Híd egykori parlamenti képviselőjének a Szövetség Országos Tanácsába való jelölése dobott egy igen súlyos követ a felvidéki magyar politika állóvizébe. Jakab jelölése kapcsán Berényi József, az MKP-platform elnöke is megfogalmazta a maga kritikáját. Nagyszombat megye alelnöke Pomichal Krisztiánnal, a ma7 munkatársával arról is beszélgetett, nem tart-e attól, hogy a párton belüli viszályok az OĽaNO karjaiba vezetik a magyar választókat.
Nem tart attól, hogy a későbbiekben is kialakulhatnak a mostanihoz hasonló személyi konfliktusok?
Igen, ez a jelenség jól láthatóan a Szövetség működését veszélyezteti. Nem véletlenül vetettem fel, hogy a platform nélküli párt egységesebben, hatékonyabban tudna működni, könnyebben rendezné a belső vitás ügyeit. Ez a nagyon merev, szigorú platformrendszer nem jó, három hónappal a létrejötte után is látszik, mennyire nem. El kell gondolkoznunk azon, miként tudnánk egy hatékonyabb, demokratikusabb döntéshozatali rendszert kidolgozni. Ha tehetném, holnap megszüntetném a platformokat, de ebben a kérdésben nem én döntök. A három platformnak kell konszenzusra jutnia ahhoz, hogy valami változzon.
A platformrendszer nem eleve konszenzuson alapult? A tárgyalások során nem együtt dolgozta ki a három elődpárt a koncepciót?
Ez így van. Rögtön a kezdet kezdetén megegyeztünk abban, hogy a közös pártban platformok működnek majd. Ezt én is támogattam. Csakhogy a tárgyalási folyamatok előrehaladtával egyre több joggal ruháztuk fel a platformokat, egyre jobban megmerevedtek a struktúrák, az alapszabályba rengeteg olyan fék épült be, ami inkább gátolja, semmint segíti a hatékony működést. A folyamat során látszott, a platformok széles jogköre, súlya nehézségeket okozhat majd a jövőben. Akkora volt a nyomás a megegyezésre, hogy minden egyébként jogos problémafelvetés úgy jött le, mintha akadályozni szeretnénk a Szövetség létrejöttét. Holott nem ez volt cél!
Ön szerint a Szövetség elnökének milyen szerepet kellene játszania a platformok közötti vitákban?
A párt elnökének státusza egy másik fontos dolog. Az elnök ugyanis egyike a 18 fős elnökség 9 MKP-s tagságának. Nélküle az MKP-platform leszavazható. Emellett elvárják tőle, hogy ne a saját platformját, hanem a pártját, a Szövetséget képviselje.
De platformkonfliktus esetén tulajdonképpen mi is a párt véleménye?
Az elnök akkor tudna elszakadni a platformoktól, ha nem lenne a 9 fős MKP-platform egyik tagja, ehelyett tizenkilencedikként, szavazategyenlőség esetén, önálló döntést hozhatna. A közvélemény és a párt politikusai is azt várják el az elnöktől, hogy a Szövetséget képviselje, ezt azonban a jelenlegi belső szabályzatunk igencsak megnehezíti.
Úgy tűnik, akad itt még megoldani való.
Mondok még egyet, aztán befejezem. Azzal is kezdenünk kell valamit, hogy a Szövetség sajtótájékoztatóin Forró Krisztián elnököt a másik két platform egyrészt az MKP-platform képviselőjének tekinti, másrészt viszont elvárják tőle, hogy a platformok integrált véleményét tolmácsolja.
Meg kell találnunk a módját, alapszabályi és működési hátterét, hogy Forró Krisztián valóban platformok feletti, integratív politikát folytathasson, szélesebb, szabadabb mozgástérrel, teszem azt a párt belső, személyi döntései kapcsán.
Nézze, az idő és gyakorlati pártmunka mutatja majd meg, melyek azok a kérdések, amelyeket át kell értékelnünk, hol vannak azok a pontok, amelyeket esetleg módosítanunk kell a későbbiekben és mi az, ami működik.
Isten ne vegye bűnömül, de Bugár Bélának nincs igaza, amikor azt mondja, az állandó, párton belüli viszályok és viták elfordíthatják a választókat a Szövetségtől?
Ebben az egy dologban igaza van Bugárnak, kivételesen egyet tudok érteni vele. Csakhogy ne feledkezzünk meg arról, hol van az események origója. Az első nyilvános „beszólás” a Hídtól érkezett, amikor a platformelnökük, Rigó Konrád azért kritizálta Forró Krisztián pártelnököt, mert, nagyon helyesen, eleget tett a meghívásnak és elment a Fidesz kongresszusára. Onnantól gerjed a vita, ennek kell minél előbb megtalálnunk a végét.
Az első lépés, hogy az Országos Tanácsot érintő személyi kérdéseket minél előbb megoldjuk. Meggyőződésem, hogy itt a Híd térfelén pattog a labda.
Rendben, a Jakab-ügy megoldódik, de az előbb vázolt többi probléma nem.
Persze, ezeket belső tárgyalások során kell kezelnünk. Elsődleges feladatunk, hogy végre létrehozzuk a helyi és járási szervezeteinket. Ők viszik hátukon a pártot, ezt már rég meg kellett volna oldanunk, még úgy is, hogy a koronavírus-járvány alaposan megkeverte a dolgokat. Idén novemberben helyhatósági és megyei választások lesznek, az MKP-platform minden igyekezete ellenére a párt működési szabályzatának csak azon része került elfogadásra, az is csak az év végén, amely a helyi szervezetekre vonatkozik. Járási szervezeteket továbbra sem lehet létrehozni, éppen emiatt merült fel bennem a gondolat, hogy a platformok nélkül már régen kialakíthattuk volna a helyi, járási és megyei struktúrákat.
Talán egy ember van egész Felvidéken, aki jól jár azzal, ha a Szövetség belső vitái kötik le a választókat – Gyimesi György. Nem tart attól, hogy az OĽaNO politikusa elszipkázza az MKP korábbi, nemzeti-konzervatív választóit?
Kétségtelen, hogy Matovičék rengeteg magyar szavazatokat kaptak a választáson, de nem azért, mert az OľaNO-nak átfogó magyar programja lett volna. A magyar választók azért szavaztak oda, mert hitelesnek találták a párt antikorrupciós törekvéseit. Ezt a kormányzás során elkövetett hibák mára jócskán beárnyékolták. Nem hiszem, hogy a Szövetség számára emiatt ma az OĽaNO különösebb konkurenciát jelentene.
Gyimesivel sem?
A felvidéki nemzeti-konzervatív választók mindig elutasították, nagyon helyesen, hogy szlovák pártra szavazzanak. Még akkor is, ha volt magyar nemzetiségű jelöltje az adott pártnak.
Az egész beszélgetés a ma7.sk oldalon itt olvasható:
https://ma7.sk/aktualis/berenyi-jozsef-a-ma7-nek-a-jakab-ugy-tanulsaga-…
