Írásom első két részében arra helyeztem a hangsúlyt, hogy érzékeltessem: a vízgazdálkodás terén is majd felborul Szlovákia, mennyire elmaradott az ország déli része, különösen a Duna-, Garam- és Ipoly-mente. A korábban leírtakat úgy kell értelmezni, hogy Szlovákia lakossága 57 százaléknak megvan a lehetősége, hogy háztartását szennyvízhálózatra kösse.
Nyitra megyében sem mutat más képet az észak-déli összehasonlítás. A megyére fókuszálva, a háztartások lehetősége, hogy szennyvízhálózatra kapcsolódjanak, a megye egyes járásaiban ilyen arányokban lehetséges: Vágsellyei járás 85,2%, Nyitrai járás 69,2%, Aranyosmaróti járás 57,4%, Tapolcsányi járás 56,6%, Lévai járás 50,6% - itt sokkal rosszabb a helyzet a zselízi és az ipolysági körzetben, Érsekújvári járás 47,3% - itt sokkal rosszabb a helyzet a párkányi körzetben, Komáromi járás 38,7%. Mindez csupán lehetőség, hiszen ha az adott járás néhány településén megépült a szennyvízhálózat, sehol sem kapcsolódott rá a háztartások 100 százaléka. A járások további, százalékpont feletti településeiben nem épült meg a közműhálózat, amely víztisztítóra kapcsolódna vagy a településeknek nincs víztisztítója. A legutóbbi járásnál álljunk meg egy pillanatra. Komárom közművesített, miközben a járás lakosságnak 31 százaléka Komáromban él. Vagyis a vidéken élők csupán 7,7 százalékának van lehetősége szennyvízhálózatra kapcsolódni.
Mindezt vessük össze a 2021-ben lezajlott népszámláláshoz kapcsolódó adatgyűjtéssel, a házak és a lakások összeírásával és az abból összegyűjtött (a SzK Statisztikai Hivatala által) adatokból, amelyek a témánkhoz kapcsolódnak. A SzK Statisztikai Hivatala decemberben leközölt néhány adatot, többek között a családi házak és tömbházak arányát járásonként, amelyek szennyvízhálózatra vannak kötve. A mellékelt térkép szemlélteti a járási kimutatást és egyben megerősíti a fenti adatokat, melyek alapján a legnagyobb összefüggő terület, ahol a legalacsonyabb sávban (10 – 32,5 %) található a rákapcsolódás aránya, az a Duna-, Garam, és az Ipoly-mente.
A 2021.decemberében, Muzslán lezajlott szakmai konferencia - a MIRRI SR államtitkára és vezérigazgatói részvételével - adatai alapján a következő, 2021-2027 közötti fejlesztési időszakban a szlovák kormány hihetetlenül kevés forrást szán a fent leírt gondok orvoslására. Szennyvízhálózatok és víztisztítók építésére központi forrásokból egészen pontosan 270 millió eurót a 2000 lelket meghaladó települések részére és 110 millió eurót a 2000 lélek alatti települések részére. Ezen felül 15 millió eurót ivóvízhálózatok építésére. Annak ellenére, hogy Szlovákia kötelezettség-szegés miatt súlyos büntetést fizet (és fog a jövőben) a brüsszeli kasszába, mivel 2015-ig nem teljesítette a 2004-ben, az EU-ba lépés idején felvállalt feladatokat, rákapcsolódási arányokat. Ennek olyan olvasata is lehet, hogy inkább megfizeti a súlyos büntetést, mintsem ösztönözné és megtérítené az égetően szükséges beruházásokat. Gondoljunk csak a környezetünk védelmére! További források a megyei fejlesztési tanácsokon keresztül lesznek elérhetők - közvetlenül vagy a regionális vízművek által - ám azok kerete igencsak szűkre szabott. Mire lesz mindez elég? Úgy tessék ezt elképzelni, hogy egy k.b. 3000 lelkes település szennyvízhálózatát és víztisztítóját k.b. 10-12 millió euróból lehetett megépíteni, a korábbi, 2020-ig érvényes árakon. Egy k.b. 2000 lelkes településnél nagyjából 6-8 millióból, míg egy 1000 lelkes településnél k.b. 3-4 millióból. Régi árakon, mivel ma már máshol tart a történet…..
Van egy másik korlátozó tényező. Az, hogy Szlovákia és a térségbeli további 9 ország (akik 2004-ben együtt csatlakoztunk az EU-hoz) számára az EU Kohézió Alapjához való hozzáférés 2027-ig tart. Miközben ebből az alapból támogatja az unió bő kezűen az utak, hidak, vasutak, szennyvízhálózatok, víztisztítók és más közületi infrastruktúra építését. Mert brüsszeli szemszögből már gazdag, nem leszakadó országoknak számítunk. Attól függ, hogy kihez hasonlítva. A Kaukázus vagy a Balkán országaihoz, vagy netán a Lajtán túli országokhoz. Mert végképp nem mindegy. Mindenki elképzelheti, hogy 2027 után, amikor nemzeti forrásokból kell majd megépíteni a fajsúlyos, igen drága beruházásokat, a maihoz képest mennyi fog megépülni.
Az írásom következő s egyben utolsó részében arról írok majd, hogy milyen lépést tettünk a megoldás irányába 2020. szeptemberében és milyen lépéseket teszünk majd hamarosan a Szövetség berkeiben.
Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője
