Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke hétfőn a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában a szlovák miniszterelnöknek a kisebbségeket érintő kijelentéseivel és az erdélyi autonómia-tüntetéssel kapcsolatban mondta el véleményét.

Mint ismeretes, Robert Fico kormányfő, a Matica slovenská fennállásának 150. évfordulóján rendezett ünnepségen többek között azt hangsúlyozta, hogy Szlovákiát elsősorban az államalkotó szlovák nemzet részére hozták létre. Berényi József erre korábban úgy reagált, hogy Fico nem véletlenül nyilatkozott így.

Ez szándékos provokáció volt a miniszterelnök részéről, vagy egyéb üzenetértéke is van ennek a mondatnak?  - hangzott a kérdés Berényi Józsefhez.

- Én akkor vettem észre, hogy nem elszólásról van szó, amikor a világhálón megtekintettem a felszólalást, és elolvastam annak a szövegét is. Ezt az üzenetet a miniszterelnök vélhetően azért akarta megfogalmazni, mert Szlovákiában a gazdasági és szociális mutatók egyre rosszabbak, a munkanélküliség nő, nem jönnek a külföldi beruházók, az ország adóssága pedig nagyobb, mint egy évvel korábban. Ilyenkor szokták elővenni a magyar kártyát.

Fico azt mondta, hogy tényeket mondott, és esze agában sem volt a kisebbségeket megfélemlíteni vagy megbántani...

- Voltak ott olyan mondatok, melyeknek bántó élük volt. Azt is mondta, hogy Szlovákia tulajdonképpen a szlovákoké, és elege van abból, hogy a kisebbségek a többség kárára igyekeznek érvényesíteni a jogaikat. Később azt mondta, hogy ezt csak egy konkrét projektre értette, de azt már nem volt hajlandó megmondani, hogy mi is ez a projekt. Úgy gondolom, hogy amikor a magyar közösség száma fogy, a népszámlálási mutatóink egyre rosszabbak, nem lehet azt mondani, hogy a kisebbség a többség kárára élősködik ebben az országban. Pont ellenkezőleg, az önálló Szlovákia 20 év után mindent megtesz azért, hogy megszűnjünk, és egy nemzetállam jöjjön létre.

A 21. század Európájában van értelme arra játszani, hogy egy kisebbség eltűnjön?

- Egy nemzetállam építése egy olyan standard koncepció, amely Közép-Európában vonzó lehet. Az állampolgárság ügye is mutatja, hogy továbbra is úgy tekintenek ránk, hogy biztonsági tényező vagyunk, nincs meg velünk szemben a bizalom... Ha ez meglenne, akkor gond nélkül felvehetnénk a magyar állampolgárságot. A bizalmatlanságot irányunkba folyamatosan érezzük. Ha megszűnik a magyarság, akkor számukra ez a probléma megoldottnak tekinthető. A megoldást az asszimilációban, nem az integrációban látják.

Ugyanakkor az országok és a miniszterelnökök között nagy barátkozás zajlik. Közös projektek vannak, gazdasági együttműködés, mosoly és nagy egyetértés...

- Szomszédok vagyunk, gazdasági együttműködésre mindkét országnak szüksége van. Én is többször elmondtam, ha Észak-Magyarországon jól megy, akkor Dél-Szlovákiában is, és fordítva. Most, hogy az államhatárok szabadon átjárhatók, egymásra hatnak a régiók, de emellett tény és való, hogy a kényes kérdéseket is napirendre kell majd tűzni. Eddig az Európai Unió költségvetése volt az, amiatt ez váratott magára, most már a nyitott kérdéseket miniszterelnöki és államfői szinten is meg kell vitatni. Úgy tudom, az államfők találkozóján ez a téma már napirenden volt. Úgy vélem, innentől egy új szakasz kezdődik a szlovák-magyar kapcsolatokban is, főleg egy-egy ilyen miniszterelnöki kijelentés után nem lehet úgy tekinteni a dolgokra, minta semmi sem történt volna. Kérdés, hogy a szlovák fél is elérkezettnek látja-e az időt a nyitott kérdések megoldására, vagy nem.

Március 10-én autonómia-tüntetés volt Marosvásárhelyen, mellyel szolidaritást vállalt a Magyar Közösség Pártja is. Dunaszerdahelyen is leng a székely zászló, találkoztak Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, ön is írt egy levelet... Miért fontos ez a szolidaritás az MKP számára?

- Azért mert nem állunk jól. A népszámlálási adatok rendkívül kedvezőtlenek ránk nézve, ezért minden olyan megmozdulás, mely elősegíti Közép-Európában az önkormányzatiság, az autonómia kiépítését, támogatnunk kell, különösen, ha ezt a barátaink teszik. Nincs igazán más megoldás, lehet beszélni nyelvi és egyéb kisebbségi jogokról, de az önkormányzatiság az, amely Nyugat-Európában megmentette a második világháború után az egyes nemzeti közösségeket. Számunkra is ez az elsődleges cél, megoldási eszköz. Úgy látom, ma Erdélyben talán nagyobb erő, elszántság, elkötelezettség van erre, mint a Felvidéken. Nyilván, nálunk is ezeket a kérdéseket el kell fogadtatnunk a közösségünkkel. Aki fontosnak tartja a megmaradást, annak fontosnak kell lenni az önkormányzatiság felvállalását is.