2004-ben Szlovákia az Európai Unió tagjává vált. Az azóta eltelt tíz esztendőben alaposan megváltozott a mezőgazdasági támogatások rendszere. Kárunkra és az egész ágazat kárára, ezt mindjárt az elején leszögezhetjük.
Elsősorban szerkezetében vált hátrányossá, hiszen egyetlen tevékenységet, a sűrűn vetettekkel való intenzív nagyüzemi gazdálkodást helyezte előtérbe. Emellett teljesen háttérbe szorította a gyümölcstermesztést, a zöldségtermesztést, a speciális növénytermesztést és az állattenyésztést. Ennek következtében az utóbb felsorolt tevékenységek mind mennyiségben, mind minőségben visszafejlődtek, helyenként, régiónként teljesen megszűntek. Hogy ne is említsük a zöld energiaipart, amely egyes régiókban a mezőgazdasági termelést is héttérbe szorította, hiszen az energetikai célra termelt kultúrnövények felvásárlási ára jóval felülmúlta az élelmiszeripar felvásárlási árait, miközben számos esetben a legmagasabb bonitású szántóföldeken is az energiaipar számára termeltek kultúrnövényeket. Az Európai Unió ugyan előtérbe helyezi a megújuló energiaforrások alkalmazását, ám előírja azt is, hogy az energiaipar számára olyan helyen kell termelni a növényeket, amelyek nem alkalmasak élelmiszeripari kultúrnövények termesztésére. Szlovákiában ezt csak részben tartották be.
A szerkezeti deformáció mellett súlyos területi deformáció tanúi lehettünk az elmúlt időszakban. Az alábbi térkép hűen tükrözi, hogy 2011-ben átlagosan mekkora alanyi jogú, területi alapú mezőgazdasági támogatást kaptak a gazdák az egyes járásokban:
A térképen jól látható, hogy a legalacsonyabb átlagos hektáronkénti támogatást a gazdák Nyitra megyében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken, valamint Nagyszombat megye egyes járásaiban kapták. Ennél egy fokkal magasabb sávba kerültek a csallóközi, a nógrádi és a gömöri gazdák. E területektől északabbra fekvő vidékeken a gazdák jóval magasabb alanyi jogú támogatásban részesültek. Leszögezhető, hogy minél magasabb bonitású (minőségű) termőföldön gazdálkodnak, és minél délebbre, annál alacsonyabb támogatásra számíthatnak.
Tavaly novemberben kedvező híreket kaptunk a földművelési tárcától, a Közös Agrárpolitika (KAP) brüsszeli késztetésére úgy tűnt, Szlovákiában is alaposan megváltozhat a mezőgazdasági támogatások rendszere. Ami kedvező változásokat eredményezhet a gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztés, a speciális növénytermesztés és az állattenyésztés számára. Ma, négy hónappal később egy illúzióval lettünk szegényebbek, hiszen kiderült, mifelénk mégsem várhatók alapos változások a mezőgazdasági támogatások rendszerében. Egy-egy jelentéktelen változás mellett az ősszel beharangozott alapvető módosításokra mégsem kerül sor. Nagy kár.
Éppen ezért itt az ideje, hogy az ágazat szereplői, a gazdák, s velük együtt mi is hangosan követeljük az alapvető változások meghozatalát. Térségünket, Dél-Szlovákiát már ne érje hátrányos megkülönböztetés. Amennyiben a felelősök ezt a követelésünket nem teljesítik, javasoljuk, hogy a jelentős ivóvízkészletekkel rendelkező régiókban, ahol egyre körülményesebb a mezőgazdasági termelés, ahol a gazdák bizonyos növényeket nem termeszthetnek és ahol bizonyos növényvédelmi folyamatokat nem alkalmazhatnak, ott az alanyi jogú, területi alapú támogatás mellett támogatás-kiegészítést is kapjanak. A kiegészítés összege legyen legalább 40 euró hektáronként. E tekintetben az alábbi régiókról van szó:
E területek a gazdálkodás szemszögéből hátrányos mezőgazdasági területnek, az ivóvíz védelme szemszögéből pedig veszélyeztetett területnek számítanak. A javaslat szakmai berkekben fogant, javasoljuk, hogy a földművelési tárca komolyan foglalkozzon a szakmai javaslattal.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
