Andrej Kiska a magyarok szavazatainak is köszönhetően került az államfői posztra. Az elnöki palotában töltött egy év során elsősorban az egészségügyi helyzet állapota miatt emelte fel a szavát. Figyelemre méltó eljárás volt a részéről, hogy hivatalba lépésekor nem nevezett ki néhány alkotmánybírót, akikről úgy vélte, nincs elég tapasztalatuk ehhez a felelősségteljes munkához. Az idei év elején a család szerepéről tartott népszavazás előtt kissé meglepő módon két igen-t jelzett, majd így is szavazott. A külpolitikában fenntartások nélkül, mindenben az amerikai álláspontot igyekszik érvényesíteni és népszerűsíteni Szlovákiában, tehát az ukrajnai válsággal kapcsolatban is.
Aláírta a Váhostavval kapcsolatos törvénymódosítást, ezt az elemzők joggal kifogásolták. Bár a fizetését szétosztja a rászorulók között, az állami különgépet családi célokra is használja, ami ellentmondásos jelenség.
Kisebbségi ügyekben tulajdonképpen néma maradt az elmúlt egy évben. Sem a magyarság számának 110 ezres csökkenésével, sem a veszélybe került kisiskolákkal, sem a kétnyelvűséggel kapcsolatban nem fogalmazott meg semmilyen véleményt. Még elnökjelöltként a kollektív bűnösséget is tartalmazó beneši dekrétumokat nem kifogásolta.
Népszerűségét annak is köszönheti, hogy kerüli a konfliktusokat, így a konfliktusos, nem egyértelmű témákat is. Ugyanakkor az emberek felé sokkal nyitottabbnak tűnik, mint elődje, Ivan Gašparovič volt, ezért közkedveltebb is.
Az MKP egyetért azon elemzők véleményével, akik szerint Andrej Kiskáért nem kell szégyenkezniük a választóknak, de aktívabb közéleti szerepet kellene vállalnia. A kisebbségi kérdésekben pedig a struccpolitika helyett konkrét állásfoglalásra lenne szükség több témában is.
Berényi József,
az MKP elnöke
