Gyerekkorom egyik mesekönyve volt a Piripócs város krónikája. Az egyik mese arról szólt, hogy miként húzták fel a templomtoronyba a tehenet, mert le kellett legeltetni a füvet. A tehén, nyakán a kötéllel annyira örült, hogy még a nyelvét is lógatta, vélték a nézők. A valóságban fulladozott. Ilyen történeteket tartalmazott a mesekönyv. Meghökkentő és abszurd helyzeteket mutatott be, a mese műfaján keresztül.

Napjainkba is valahogy begyűrűztek a meghökkentő helyzetek. Százával lehetne rájuk reagálni, de van, hogy már csak legyintünk. Személy szerint most nem tudok legyinteni, sem mint szülő, sem mint oktatási intézményt fenntartó önkormányzat, azaz polgármester. Telefonálgatunk, kérdezzük egymást, hogy melyik település szeretne iskolát, óvodát nyitni. Teljes a bizonytalanság. Az egyik oldalon mindenki tudatában van annak, hogy a gyereknek kell a tanulás, a közösség és a szociális fejlődés. A másik oldalon meg ott vannak a kimagasló fertőzöttségi mutatók. De döntés van. Vagy nincs? Talán ez a legmeghökkentőbb, mert valami nem teljesen tiszta. Igyekszem kronológiába szedni és röviden értelmezni:

2021. február 3-án az oktatási miniszter sajtótájékoztatón jelenti be, hogy elintézte az óvodák és iskolák kinyitását. A javaslatát, melyet már úgymond mindenki elfogadott, beterjesztette az összes szükséges testület elé. Ha jól emlékszem, kedden, azaz február 2-án a kovidautomata rendszer módosításával ezt el is „fogadták”. Apró fonákság az örömben, hogy kiskapunak ott maradt, azért kell hozzá a járási közegészségügyisek véleménye is. Gyakorló polgármesterként én ma velük is beszéltem. Jelezték, valóban rossz a helyzet, de a fenntartó az önkormányzat, döntsön az önkormányzat. (Végül így is, úgy is majd az önkormányzat tesz valamit, vagy jót, vagy rosszat; előre nem tudhatjuk.)

2021. február 4., telefonálgatunk, kérdezzük a többieket, egymást. Közben próbáljuk összerakni, hogy a „célzott csoportok részére” biztosítani tudjuk az újabb tesztelést. Mintegy 100 darabos kirakós, aprólékos, türelmes keresgéléssel csipegetjük az információkat. A déli ebéd megzavarására alkalmas módon, az egyik rádióban egy újabb „atomfegyver” csapódik be: a miniszterelnök kijelenti, hogy az iskola- és óvodanyitást ő nem támogatja. Egyébként meg: kellene hozzá a kormányhatározat. A kormány pedig ma délután ülésezik.

Őszintén megmondom, én elképzelhetőnek tartom, hogy valami történik ezen a kormányülésen. Egyébként elégé abszurd, ha miniszterelnök azt nyilatkozza: ő nem vesz részt a döntés meghozatalában, mert legyen érte felelős az oktatási miniszter meg az egészségügyi tárcavezető.   Abszurd, hogy a válság kellős közepén ő kiszáll, miközben a pedagógusok, egészségügyesek, polgármesterek, hivatali alkalmazottak egyik napról a másikra kénytelenek egymást segítve megoldásokat előteremteni. És még ennél is rosszabb, hogy párhuzamosan ezzel a kormánytagok kicsinyes egymás elleni hangulatkeltéssel „szórakoztatják” a polgárokat.

Én csak kérni szeretnék: legyenek kedvesek úgy dönteni, hogy ne a belső politikai csatáikat vívják, hanem az emberek gondjait oldják meg. Úgy, hogy a döntés határozat legyen, és ne sajtótájékoztatón bejelentett (majdnem) tény, mely akár egy fél nap múlva már nem is érvényes. Kezdünk belefáradni az ötletbörzékbe…

Őry Péter