Részvétünket fejezzük ki Michal Kováčnak, az 1993-ban létrejött Szlovákia első köztársasági elnökének halála miatt. A 86 éves korában elhunyt politikus temetésének napja gyásznap lesz Szlovákiában. Mi is emlékezünk.

Michal Kováč az államfői tisztséget még az MKP elődpártjainak tevékenysége idején töltötte be. Bárdos Gyula, az MKP Országos Elnökségének tagja jól ismerte Michal Kováčot, elsősorban mint az ország köztársasági elnökét. „Az önálló Szlovákia első köztársasági elnökének választották 1993 elején és az akkori politikusi garnitúrából nem hiszem, hogy bárkinek is lettek volna bármilyen vérmes reményei az előtte álló ötéves időszakkal kapcsolatban. Kováč a Vladimír Mečiar vezette HZDS kötelékéből jött és vajmi kevés jelét adta annak, hogy ´93 márciusától, amikor hivatali idejét megkezdi, ne hű statisztája legyen a mečiari politikai és gazdasági ámokfutásnak.

Legnagyobb meglepetésünkre Kováč ennek a várakozásnak nem tett eleget, és már hivatali idejének elején világossá tette, hogy nem a kormányfő által mozgatott bábfiguraként képzeli el az elnöki munkáját. A köztársaság állapotáról tartott parlamenti beszédében világossá és visszafordíthatatlanná tette azt a felismerést, hogy az elnök nemcsak, hogy ellentmond az egykori pártelnöke antidemokratikus módszereivel való azonosulásnak, hanem határozott kritikával is illeti azokat.

(… ) A most elhunyt elnök a harcot megvívta és egyetlen olyan mozzanatot sem tudok felidézni, amely a meghátrálást vagy a küzdelem feladását jelentette volna. Annál inkább hiszem azt, hogy Michal Kováč mintegy társadalmi katalizátorként rendkívüli mértékben hozzájárult a mečiarizmus eróziójának felgyorsulásához. Bár betegségek gyötörték, mégis megérhette nézetei győzelmét.

Felvidéki magyarként a gyász ellenére hozzá kell tennem, hogy kisebbségi kérdésekben nem tudta, vagy nem akarta felvállalni egy újabb front megnyitását, és ellenezte a hivatali ideje alatt megtartásra került 1994-es komáromi nagygyűlést. Személyes befolyását is latba vetette, hogy a gyűlés szervezőit meggyőzze a céljuktól való elállástól.

Mindezek ellenére olyan politikusként marad meg emlékezetemben Szlovákia első köztársasági elnöke, aki képes volt felvállalni a népszerűtlen szerepet, és a túlerővel is dacolva, nyilvánosan elkötelezte magát a mečiari zsákutcából való visszatérés mellett. Nem akadt senki, aki ugyanabból a közegből érkezve, ilyen változásra, változtatásra lett volna képes. Ha semmi mást nem tett volna elnöki ténykedése alatt, már ez is bőségesen elegendő okot ad arra, hogy emlékezetünkben pártolólag őrizzük meg.” – fogalmazott Bárdos Gyula.

Emlékét tisztelettel megőrizzük.

Az MKP sajtóosztálya

---

(Fotó: Tasr, Bárdos Gyula visszaemlékezése teljes terjedelemben a Felvidék.ma portálon olvasható)