Talán nem túlzás párhuzamot keresni a felvidéki és az erdélyi magyar politizálás között. Az alaphelyzet az, hogy mind az erdélyi, mind a felvidéki magyarság lélekszáma drámai módon csökken, és – akárcsak nálunk – Erdélyben is több politikai pártra szakadt a magyarság, pedig a közösség szempontjából ez egyenlő az öngyilkossággal. Az elmúlt közel harminc év tapasztalatai is alátámasztják: a kisebbségben lévő népcsoport szülőföldjét a nagypolitika csak akkor tudja érdemben képviselni, ha egységes, és egyfajta néppártos összefogásra képes, s ha felül tud emelkedni a soraiban létező eszmei különbségeken.
Mert nem vagyunk jó helyzetben. A többségi nemzetek egyre kevésbé kínálják a határon túli magyar közösségek számára azokat az alapvető dolgokat, amelyek megmaradásunk sarkkövei, és amelyeket elvileg nemzetközi szerződések garantál(ná)nak. A magyar nemzetrészek „több-pártosodásában” annak a lehetőségét látják – és ösztönzik –, hogy felpörgessék szétmorzsolódásunkat, beolvasztásunkat. Mostanában ezt mi magunk is világosan látjuk, nálunk is, Erdélyben is eljött tehát az igazság pillanata. Elérkeztünk a falig, ahonnan nincs tovább. Vagy össze tudunk fogni érdekeink képviseletében, vagy alávetjük magunkat a „nemzeti” törekvéseknek, az asszimilációt erősítő többségi akaratnak.
Ebben a kontextusban nyilatkozott meg nemrég Kövér László, a magyar parlament elnöke is, amikor az erdélyi magyarokat összefogásra és szavazásra buzdította a hétvégi parlamenti választáson. Ezt azóta ki-ki vérmérséklete és eszmei hovatartozása szerint kommentálja, pedig csak arról van szó, hogy a házelnök a magyar nemzet érdekeit tartja szem előtt, amikor megszólal. Ez a magatartás kétség kívül bátrabb, mint az ide-oda kacsintgató, a politikai korrektség köntösébe bújtatott semmitmondás.
De vissza a lényeghez: az erdélyi magyarok összefogásához. Bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) között komoly ellentétek is feszülnek, a mostani választások előtt ezt félre tudták tenni, közös listán indítják jelöltjeiket a román tövényhozásba. Nyilvánvaló, hogy a nézetkülönbségek köztük is megmaradnak, de felismerték, hogy az egyre durvuló sovinizmus ellen, az erdélyi magyarságot egy végső rohammal „leszalámizni” készülő román törekvéssel szemben csak összefogással és minél erősebb közös magyar képviselettel tudnak szembeszállni. E cél mögé fel is sorakoztak.
A magyar házelnök egyesek által sérelmesnek tartott beszólásai helyett tehát érdemesebb lenne mifelénk is azzal foglalkozni, hogyan tudjuk megállítani a felvidéki magyarság fogyását, hogyan leszünk képesek hathatósan tenni a szülőföldön való megmaradás és boldogulás lehetőségéért.
Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke
