Úgy látszik, kormánypártjaink háza táján nagy az idegesség. Talán megkapták egy belső használatra készített közvélemény-kutatás eredményeit a pártpreferenciák állásáról, ami nagy valószínűséggel nem nyerte el a tetszésüket, sőt mondhatni pánikot keltett. Úgy gondolom, ennek tudható be, hogy az utóbbi napokban nem győzöm kapkodni a fejem, ahogy a kormánykoalíció pártelnökei – Andrej Dankot kivéve, aki a levéltitok botrány kirobbanása után jobbnak látta, ha meg sem szólal, inkább elutazott nyaralni, amíg a vihar elül – egymást túlszárnyalva jelentik be azokat a tervezett intézkedéseket, amelyek a bérből és fizetésből élők életszínvonalát lesznek hivatottak javítani.

A kormányfő többpontos szociális csomagja után a Most-Híd adócsökkentési javaslattal rukkolt elő, ami egyértelműen többet hozna az emberek konyhájára, mint a minimálbér emelése, de ami még fontosabb, hogy nagyon jól lehet kommunikálni és hálás téma a választók irányába. Ha hozzáteszik még a járulékcsökkentési javaslatot is, valóban segíteni tudnak majd az embereken, aminek az MKP szociális alelnökeként nagyon fogok örülni, függetlenül attól, hogy ezt a megoldást az MKP már több éve szorgalmazza.

Gyakran az az érzésem, hogy a kormánypárti politikusok abból főznek, amit egy parlamenten kívüli párt letesz az asztalra. Kisajátították az MKP bírósági anyanyelvhasználattal kapcsolatos témáját, az MKP által évek óta javasolt adó- és járulékcsökkentését, az MKP választási programjaiban több éve megtalálható javaslatait az anyasági és a szülői hozzájárulás emeléséről, az apák nagyobb szerepvállalásáról a gyermekekről való gondoskodásnál, az MKP kisiskolák megmentésével kapcsolatos erőfeszítéseit, illetve az MKP és a függetlenek kétnyelvű táblaállítási próbálkozásait - hogy csak néhányat említsek. Örülök, hogy inspirálni tudjuk a kormányt, hogy odafigyel a mi véleményünkre is, és több javaslatunkat megvalósításra méltónak tart. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha ezeket a javaslatokat nem egy május 1-jei összejövetelen, váratlanul húzta volna elő a kormányfő, mint nyulat a kalapból, hanem egyeztetett volna például a munkáltatókkal. A munkáltatók szövetségének elnöke, aki hiányolta a szakmai párbeszédet a tervezett változtatások terén, és rendszerszerű megoldásokat sürgetett, teljesen jogosan nevezte a kormányfő bejelentéseit célzott politikai marketingnek. A minimálbér meghatározásánál pl. az EU szociális chartája által javasolt előző évi átlagkereset 50%-ban történő megszabása (ez is az MKP választási programjának része) kiszámíthatóvá tenné a munkáltatók számára azokat a többletkiadásokat, amelyekkel számolniuk kell majd. Ezzel szemben a mostani ad hoc javaslat a minimálbér emelésére sem nem rendszerszerű, sem nem kiszámítható.

A munkavállalás miatti mobilitás-átköltözés támogatását egyenesen rossznak, elhibázott lépésnek tartom több oknál fogva. Már e nélkül is minden hétvégén és a többnapos ünnepek alkalmával szinte népvándorlás folyik nyugatról keleti irányba, a szabadnapok elteltével pedig vissza, nem kis gondot okozva a közlekedésben. A tartósan átköltözők számára hiányoznak a szabad lakások, emiatt évente sok tízezer m² jó minőségű termőföld válik az építőipar áldozatává. Elnéptelenednek Kelet- és Közép-Szlovákia falvai, és ezzel egyenes arányban duzzadnak fel Nyugat-Szlovákia települései és városai, gyakran kilátástalan helyzetbe hozva az önkormányzatokat az óvodai, iskolai férőhelyek, az orvosi ellátás vagy a szociális szolgáltatások biztosítása terén. A munka utáni mobilitás, átköltözködés támogatása helyett munkalehetőségeket kell teremteni ott, ahova eddig a befektetők nem nagyon igyekeztek, helyben kell megteremteni a megélhetést az embereknek, ezáltal részadójukat a leszakadó régiók települései kapnák meg, az elszegényedett önkormányzatok is lélegzethez jutnának.

Az MKP szakpolitikusai továbbra is szorgalmazni fogják azoknak a javaslatoknak a megvalósítását, amelyek választóink és a déli régió lakosainak szükségleteit hivatottak ellátni, életminőségüket javítani. Ezekre lehetőségeinkhez mérten továbbra is felhívjuk majd a közvélemény és a kormánykoalíció figyelmét. Továbbra is tesszük a dolgunkat, annak ellenére is, hogy javaslatainkat, elképzeléseinket az eddigi tapasztalatok alapján, ismét kisajátítják, és saját javaslatként terjesztik majd be. Számunkra az a fontos, hogy végső soron segíteni tudjunk.

Németh Gabriella,
az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke