Zajlanak a tárgyalások, dübörög a közélet, lassan „szivárognak” a hírek. A minap olvasom, hogy az MKP és a Híd közötti tárgyalásoknál állítólag azon „akadtunk meg”, hogy legyenek-e pártelnökök (jelenlegiek és egykoriak) a listán. Ez itt a kérdés. Szinte shakespeare-i; elnökként lenni, vagy nem lenni? Olybá tűnik, mintha új síkra akarná valaki terelni az alapkérdést, mely úgy hangzik: lesz-e egyáltalán önálló képviselete közösségünknek a „100-éves évforduló” évében! Eddig az volt a „csapásirány”, hogy egymás jelöltjeit nem véleményezzük, ami egy-egy párt jogi önállósága szempontjából is rendben van.
Mit akar az MKP, teszik fel a kérdést sokan. A válaszokat egyszerűen meg lehet fogalmazni. Pártunk a magyarság tisztességes képviseltének biztosítására törekszik úgy, hogy megtartva arculatát partneri, egyenjogú és egyenrangú viszonyt kíván esetleges partnerével kialakítani. Hangsúlyozom: egyenrangú viszonyt, nem százalékokat patikamérlegen mérve, nem háttéralkuk szövevényével fűszerezett egyezséget, és nem olyat, mely két, egymástól nem többet és nem kevesebbet érő politikai párt fölé- vagy alárendeltségét tükrözné. Egyszerűbben fogalmazva, ha a közösségünk iránti felelősséget egyforma arányban mérik, akkor bizony a lehetőséget is ehhez mérten adják, nem másképp. Érvényes ez a listaállításra, a frakcióvezetőre, az egyik párt legyen a páros, a másik a páratlan helyeken, és a kampánystábra stb. is… Ki kell mondanunk, elmúlóban van az az idő, amikor valakik vagy valaki úgy gondolhatta, ő a felvidéki magyarság etalonja. Az MKP 50-50 százalékban javasolt közös felelősséget és lehetőséget. Ennek elakadása lenne az egyik ok?
Önmagunkkal szemben sem árt néha az őszinteség. Az MKP mások által vitatott javaslata az volt, hogy ne vezesse az esetleges közös listát pártelnök, legyen ez a személy (akár) egy köztiszteletnek örvendő magyar személyiség; más, bárkivel összefüggő, személyi kérdésnek tekinthető javaslatot pártunk nem fogalmazott meg. Annyit csupán, hogy a listavezetőt akár az egyik, akár a másik párt is jelölheti, s azzal a felelős javaslattal kiegészítve: amennyiben az MKP adja a listavezetőt, akkor a koalíció Híd-MKP néven indul, ha a Híd ad listavezetőt, akkor a koalíció MKP-Híd névvel bír. A „közös felelősség, közös lehetőség” a kiindulási elv ebben a megoldási javaslatban is.
A személyi kérdéseknél vagy személyi döntéseknél is megvizsgálható a lehetőség és felelősség kérdése. Egy adott személy (akár elnök is) személyes döntése nem a párt testületi döntése. Ha valaki valamiről le akar mondani, akkor az lemond. Hogy miért írom ezt? A sajtóban és a tárgyalásokon is elhangzott az MKP elnöke részéről, hogy ő személyes döntésként az utolsó helyek egyikéről szeretne nekivágni a megmérettetésnek az esetleges közös listán. A Híd elnöke is valóban felvetette a legutóbbi tárgyaláson, hogy ő akár listán sem lenne. Kollégái jelezték, majd az országos tanács véleményez, dönt. Mindkét felajánlás a kialakult helyzettel és választókkal szembeni alázatnak is tekinthető, de – és hangsúlyozottan de! –: ez nem pártpolitikai döntés, ez minden esetben az egyén személyes döntése. Ismerem az érzést, az elmúlt három évben kétszer hoztam ilyen jellegű döntést…
Summa summarum: a lehetőségnek és felelősségnek kéz a kézben kell járnia. A személyi döntés pedig az adott személy joga, nem szabad a kettőt összekeverni.
Őry Péter
