Szinte folyamatosan csörgött hétfőn a telefonom. Kollégák hívtak, kérdezték, te mit teszel? Milyen megoldást választasz? Hogy lesz tovább, milyen forrásokra számítsunk? Mit tegyünk az iskolai és óvodai alkalmazottakkal? Van jogalanyisága az iskolának, az ovinak nincs?

Záporozó kérdések. Vibráló, még a telefonon keresztül is érzékelhető feszültség és bizonytalanság. Pár nappal ezelőtt már jeleztem, hogy a kormányzat valahogy kifelejti a megoldási javaslatokból az önkormányzati szerveket és a közszférát. Tudom, a kormány is nagyon nehéz időket él, de talán nem ártana valamilyen impulzus, előrejelzés, számítás. Mihez kezdjen az önkormányzat, mit tervezzen?

Nézzük a valóságot. Pillanatnyilag az alkalmazottak jelentős része takaréklángon üzemel. Nincs oktatás a suliban, alig akad takarítani vagy főzni való. A tanárok távoktatást oldanak, az óvópedagógusok segédanyagot gyártanak. A községi hivatalok szervezik az életet. Van, ahol teljes üzemben, máshol részleges foglalkoztatással. Na nem a munkától ódzkodnak, hanem az egészségüket féltik az emberek. Teljesen természetes. A helyzet ismert, a jövő a nagy bizonytalanság. Újra kellene tervezni, de mit? A hiány mennyi lesz 10 százalék vagy 20? Nem tudjuk, egy dolgot sejtünk: a márciusi béreket kifizetjük, arra még akad forrás, áprilisban pedig elkezdjük a nadrágszíjat szorosabbra húzni.

Van itt azonban pár apró bökkenő. Az önkormányzatok állandó költségeit gyakorlatilag nem lehet lefaragni, fix a közvilágítás, a szemételvitel, a gázszámla, az óvoda, az iskola, az étkezde stb. Az alapbérek is adottak, januártól törvénnyel megemeltek, amin esetleg lehet faragni, az a karbantartásra fordított összeg (majd nem nyírjuk a füvet, nem foltozzuk az utat) és a bér mozgó részeinek elvétele, természetesen a választott tisztségviselők tekintetében is. Elmaradhatnak még a megszokott kulturális rendezvények, elcsendesedik a település… 

Összességében, nem tudok más javaslatot tenni, mint azt, hogy egy teljes elemzést kell elvégezni és áprilistól takaréklángra tenni mindent. A beruházások, tervezett felújítások, a rendezvények, az EU-s pályázati előkészítések pedig sorra elmaradhatnak. A döntés joga az önkormányzati testületeknél van, módosítani kell a költségvetéseken. Picit kérdéses, hogyan ülésezzen a testület, hiszen nem nagyon kellene érintkeznünk. Jó lenne valamilyen elektronikus kommunikációs csatorna, csak hát ilyet a törvény nem ismer – remélem, csak egyelőre…

Egy dologban biztos vagyok, talán visszatér a közösségekbe az egymást segítő tevékenység még mélyebb megbecsülése, erősebben érezzük majd, szükségünk van egymásra. Értékelni fogjuk, ha együtt tudunk valami megcsinálni, mert ha nem, akkor a jövő két szava a nincs és a majd lesz. Fogjunk össze, mert így lesz értelme!

Őry Péter,
az MKP OT elnöke