Kilenc éve, 2006. augusztus 25-én támadták meg az akkor 23 éves diáklányt, Malina Hedviget Nyitrán, aki máig harcol igazáért.

2006 forró augusztusának 24-ik napján késő este értünk haza nászutunkról Évivel. Tanszékvezetőm figyelmes törődésének köszönhetően nem kellett másnap bemennem a munkahelyemre, és megjelennem az államvizsgán, Nyitrán.

Így nem voltam ott, amikor az egyik diákunk, Malina Hedvig összeverve, feldagadt és vérző arccal, hátán a felirattal betámolygott a magyar tanszékre.

De ott voltam, amikor két héttel később a bizottság előtt vizsgázott. Kihúzta a kérdést, s mondta, hogy ha nem gond, készülés nélkül mondaná a feleletet. S mondta. Hibátlanul.

És ott voltam, amikor a szakdolgozatát védte: első gyermekét várva, magabiztosan és felkészülten zárta tanulmányait.

Hedvig tanár lett, és azóta két, – hamarosan három – gyermek édesanyja. Néha összefutottunk Szerdahelyen: az utcán köszöntem rá, a főposta épülete előtt, kisfiát tolta babakocsiban; egyszer pedig a kedvenc éttermemben láttam...

Személyesen sosem volt módunk a történtekről bővebben beszélgetni. Pedig elmondtam volna Neki, hogy sokat tanultam Tőle: kitartást, erőt, eleganciát...

Mert Tőle tanultam azt, hogyan kell méltósággal kiállni az igazság mellett. És azt, hogyan kell egy arrogáns hatalommal szemben védeni szeretteinket: még ha hazát  kell is cserélni érte...

És arra is ő tanított – nem középiskolás fokon – hogy szlovákiai magyarként hogyan álljunk helyt: mi, emberként élni próbálók...

A cinikus hatalom szeptemberben hamis vallomástétel és hamis eskü bűntette miatt bíróság elé állítja Hedviget; a tárgyalást a harmadik gyermeke születésre időzítették. Nem meglepő. Hiszen itt, Abszurdisztánban, kicsiny hazánkban az elmúlt kilenc évben nem sok minden változott: Jusztícia mérlege még mindig (KALI)ŇálKás, karja bénán fityeg, ki(FICO)modva... Jó lenne tehát, ha az újonnan átadott tűzoltó autókban parádézók sem felednék: a mostani szlovák belügyminiszter ugyanaz, aki Hedviget bűnösnek kiáltotta!

Tudom, a politika az egyezség tudománya. De van, akivel és amivel nem lehet kiegyezni.

(Hedvigért.
Magunkért.)

Menyhárt József írása

(Megjelent az MKP Hírvivő augusztusi számában)