Jobbról - balról ömlik ránk a bevándorlással kapcsolatos hírfolyam. Számtalan érv és meglátás látott napvilágot, csak épp a „karnyújtásnyira” lévő történésekről nem szól senki és semmi.

Nyáron egy kárpátaljai nyári táborban volt szerencsém előadást tartani. Utam során kiléptem a schengeni övezetből… Micsoda meglepetés: az ukrán határon egy teljes kerítésrendszert láttam. Nahát, csúnya országok ezek a kelet-közép– európaiak, az ukrán határon már rég kerítést építettek! Nem is értem, a mai napig nem: jogilag talán több típusú schengeni határ létezik? Keleten kötelező, délen elutasítandó egy-egy kerítés? Aprócska nüánsz, hogy több mint két óráig tartott a belépés Ukrajnába, és a későbbi kilépés, azaz a belépés az EU-ba. Regisztráltak nálam mindent, kocsit, koszos zoknit, üzemanyag mennyiséget és még ki tudja, mit.

Nem bántó szándékkal, de megjegyzem, hogy a Kárpátok keleti végein jó pár helyen burkolat az utakon csak mutatóban van, inkább kátyúrengeteg mint közlekedési felület az, amin zötyög az ember. És sok minden van még hasonló állapotban, hiszen nincs munka, nincs pénz és az ország háborúban áll. Az egyébként meseszép tájakon az emberek nehéz körülmények között, de szülőföldjükön élnek. Szvoboda zsákfaluban beszédbe elegyedtem egy Igor nevű családfővel, aki épp kaszálásból jött le a faluba. Kérdeztem, milyen az élet itt, miből élnek. Mondta nekem, hogy a támogatások és a nyugdíjak úgy havi 50 eurót tesznek ki. Mindenki ügyeskedik, tehenet tart, gombát szed, készül a télre. Ja, meg hogy volt kint Csehországban dolgozni, de inkább hazajött, mert a család az család, a szülőföld pedig szülőföld. Jobban élne külföldön, de nem hagyhatja ott a kis faluját. Megélhetés alig-alig, kemény munka mindennap, de nem a névlegesen jobb állami (szociális) háttér, hanem a szülőföld és a család szeretete, ami ott tartja, azaz: neki ez az igaz érték.

Nézve napjaink eseményeit párhuzamot keresnék. A ruszin ember, aki alig él meg, keresztény, európai szellemben (mert Európa nem zárul le a schengeni határon!) nevelkedve, szláv nyelvet beszélve nem akar az EU valamelyik országába menekülni; azok a más vallású, más nyelvű, kultúrájú emberek pedig, akik nem a családjukat menekítik és mentik, viszont igen. Miért is? Mert itt vagy ott könnyebb…? Tetszik vagy sem, itt (is) megmutatkozik az értékrendbeli különbség: a szülőföld szeretete, a ragaszkodás az egyik oldalon, az olcsó és kényelmes élet képe a másikon. Azt pedig, hogy ki, hogyan és mikor tudna beilleszkedni azok közül, akiknek a kényelmes élet a jövőképe, vagy tudna-e ragaszkodni a mi szülőföldünkhöz, döntse el a tisztelt olvasó…

Őry Péter