József Menyhárt

Elfogyott a bizalom, váltás kell!

A köztársasági elnök mai nyilatkozatában összefoglalta a hét fő tanulságait: a társadalom dühös és frusztrált, a hatalom pedig nem képes válaszokat és megoldásokat nyújtani.

Új kezdetre van szükség!

Andrej Kiska tárgyalásokat kezd a pártokkal a jövőt illetően. Az elnök szerint új kormány kell, vagy új választások. Nem tudom elképzelni, a jelenlegi koalíció milyen új felállásban lenne képes visszanyerni az emberek bizalmát. Ezért a Kiska által felkínált másik lehetőség tűnik az egyetlen járható útnak: ősszel előrehozott választásokat kell tartani! Anélkül csak tovább mélyül az elégedetlenség és az elkeseredettség. Bizalom nélkül pedig nem lehet kormányozni, csak lopni!

Egyre többen látják, hogy a jelenlegi koalíciós tákolmány nem megoldás, hanem maga a probléma. Egy új összetételű parlament, egy új kormányzat hozhat csak megoldást.

Távozzanak!

Ma este megszólal a köztársasági elnök. Mást aligha mondhat, mint hogy távozzon a kormány, a koalíció megbukott. Politikailag, erkölcsileg.

Ezt mindenki látja, csak ők nem. A Most-Híd elnöke Kaliňák távozását kéri, pedig itt már Ficónak kell mennie – és mindenkinek. Szombaton szabadon bocsátják a két nappal korábban előzetesbe vitt maffiózókat, Kaliňák pedig továbbra sem akar lemondani. A miniszterek és a koalíciós pártelnökök egy párhuzamos univerzumban élnek.

Menniük kell. Új választásokra van szükség. Minél hamarabb. Ez az ország csak így tisztulhat meg, az emberek így nyerhetik vissza a vezetésbe vetett hitüket. Sokan kérdezik: mi lesz utána? Az, amiről a választópolgárok döntenek. Az emberek kezébe kell adni a döntés jogát. Ezt kérik.
Reméljük, Andrej Kiska ma este tiszta vizet önt a pohárba.

Bízunk Önben, Elnök Úr

Ma 1989 óta nem látott tömeg vonult az utcára. Megemlékezve a két ártatlan áldozatról, és igazságot követeltve. Mert igazságban akarunk élni.

Az igazságot viszont ez a hazug kormányzat nem tudja elhozni. Ezt minden tüntető, megemlékező tudja. És mindenki, aki figyeli az utóbbi napok fejleményeit.

A tömeg szomorú, elégedetlen és dühös. Ha a bukott koalíció nem távozik, egyre dühösebb lesz. Az utcának pedig ereje van. Minél később távozik a kormány, annál nagyobb károkat okoz a társadalomnak. Ezért pedig a felelősséget is vállalniuk kell.

Békét akarunk és igazságot!

Ki a hunyó (...vazze)?

Nem bukik a kormány, Kaliňák marad a helyén, az SNS után a Most-Híd sem állt a sarkára. Ami sokkal rosszabb, hogy ezzel a magyar közösséget bélyegezhetik meg.

A szlovák sajtó kész tényként kezeli, hogy a Most-Hídon belül a magyarok tartanák meg Ficót, a szlovákok pedig beáldoznák a koalíciót. Így a párt hezitálásának és belső erőviszonyainak köszönhetően mi magyarok, mindannyian lehetünk árulóként, Fico utolsó csatlósaként megbélyegezve.

Hiába kapott 2016-ban a választási eredmények alapján kevesebb magyar szavazatot a Most-Híd, mint az MKP, sok szlovák szemében a párt magyar részének politikája az egész magyar közösség hozzáállásaként jelenik meg.

2016-ig a magyarok mindig a társadalmi fejlődés oldalán álltak, jobboldali, demokratikus pártok által alkotott koalíciók tagjai voltak. 2016 után sok szlovák barátunk látta úgy, a magyarok elárulták a HZDS-szel, Smerrel, SNS-szel, az oligarchákkal, nacionalistákkal harcoló, jobb, élhetőbb Szlovákiát építő oldalt.

A mostani helyzet csak ezt a tévképet erősíti, ezért nagy a felelőssége a koalícióban lévő magyar politikusoknak.

Mit tehetünk mi?
Hangosan kell elmondanunk, sokadszor is, hogy nem értünk egyet és elégedetlenek vagyunk ezzel a kormánnyal, mi, magyar választók nem ezt akartuk! Mi az MKP-ban azért dolgozunk, hogy bizonyítsuk: az élhető, becsületes Szlovákiáért küzdők oldalán állunk, közös érdekünk, hogy a jelenlegi garnitúra távozzon.

Ne pár bukott vagy épp a szakadékba sétáló politikus alapján ítéljenek meg bennünket!

Hm...
(avagy: kiben szólal még meg a lelkiismeret?

Marek Madari​č ma lemondott. A Kuciak-gyilkosság miatt.

És a többiek?

Mikor mond le Robert Kaliňák? Mikor mond le Robert Fico, aki két maffiakapcsolatokkal rendelkező embert is felvett a hivatalába?

Mikor szólal meg a lelkiismeret hangja a többi miniszterben? Meddig képesek ilyen alakokkal egy kormányban, egy koalícióban ülni? Nem lehet örökké a kisebbik rosszal, a „nem-volt-alternatíva” hamis szólamával​​ indokolni a gonosznak történő falazást!?!

Amikor 2016-ban megalakult ez a kormány, tudtuk, hogy semmi jóra sem számíthatunk.
Csalás, lopás, frusztrált társadalom az eredmény.

Ám azt még legrosszabb álmunkban sem gondoltuk, hogy ​a listát maffiaügyek is bővítik.

​Ébresztő, váltás kell!!!

Cosa Nostra...
(...avagy: a MAFFIAállam?!!)

Robert Fico, akárcsak egy vidéki maffiózó, kipakolt az asztalra egymillió eurót, és handabandázott.

Nem a nyomravezetői díjat kellett volna megmutatni, hanem a belügyminiszter és a rendőrfőnök lemondását! A közvélemény nem hisz abban, hogy ezt az ügyet gyorsan és pártatlanul képesek kivizsgálni. A belügyminiszter korábbi, a megölt újságíró aggodalmait dehonesztáló kijelentései önmagukban lemondásért kiáltanak.

Ján Kuciak korábban a Kaliňák köreihez tartozó Marian Kočner és Ladislav Bašternák csalásairól írt. Az utóbbi hetekben az olasz maffia kelet-szlovákiai ügyleteivel foglalkozott, amelyekben helyi smeres kiskirályok mellett feltehetően a miniszterelnök mellvilantós titkárnője és a kormány biztonsági tanácsának titkára, egy volt smeres képviselő is érintett!

Még egyszer, világosan: miniszterrel seftelő adócsaló vállalkozók, százmilliós tendereket lenyúló oligarchák, olasz maffiózókat kiszolgáló helyi politikusok és kormányzati tisztségviselők.

Mi ez?
Amikor a köztársasági elnök fél éve azt mondta, maffiállamban élünk, talán még maga sem tudta, mennyire találóan fogalmazott.

Állítsák meg a gyilkosokat!

Kivégzés történt Szlovákiában. Olyan eset, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa. Meggyilkoltak egy oknyomozó újságírót és élettársát. Ez a féldiktatúrákból és banánköztársaságokból ismerős, nem Közép-Európából.

Ján Kuciak, az aktuality.sk riportere az oligarchák, smeres vállalkozók és politikai maffiózók ügyeiben nyomozott. Egy, a belügyminiszter köreihez közel álló ismert "vállalkozó" ezért még tavaly súlyosan megfenyegette. Akkor Robert Kaliňák ezt egy vállvonással elintézte.

Egy újságíró meggyilkolása a közélet és a szólásszabadság elleni támadás. Dícséretes, hogy a kormány pánikszerűen egymilliós nyomravezetői díjat tűzött ki, ám érthető az a szkepszis, amivel a lakosság és az újságírók a rendőrség és a belügyminisztérium igyekezetét és tettrekészségét szemléli. Most mindennél fontosabb, hogy a tettes és a felbújtó minél hamarabb kézre kerüljön! Emellett viszont azt is ki kell vizsgálni, milyen mulasztások vezethettek két ártatlan ember halálához.