A Štúr-túr szobor egy szimbólum. Nem a nagy szlovák személyiség előtti főhajtás jele, hanem a magyarok megtörésének jelképe kíván lenni.
Üzenete: a várost elfoglaltuk, átneveztük és most őrhelyként elhelyezzük itt ezt a szobrot. Mindezt a helyi lakosság akarata ellenére.
A párkányiakat soha senki sem kérdezte meg a fenti döntésekről, ha pedig véleményt mondtak – a szoborállítás vagy korábban a város visszanevezése ügyében –, akkor ezt figyelmen kívül hagyták.
Szlovákia nem jogállam, hallottuk az utóbbi években. Egyre gyakrabban halljuk. Újságírót gyilkoltak, oligarchák büntetlenül lopják szét az államot. De mondjuk ki hangosan azt is: Szlovákia azért sem jogállam, mert nem veszik figyelembe a mi véleményünket, az állam asszisztál ahhoz, hogy egyesek elnyomják a helyi lakosokat. Akik nem akarták ide ezt a szobrot.
Elnyomni, megtörni csak azt a közösséget lehet, amely hagyja magát. Nem elég, ha kesergünk és elmondjuk, mivel nem értünk egyet. Tenni kell ellene! Persze nem úgy, ahogy a jelenlegi, magát magyarnak mondó pozsonyi kormányzati csapat. Hiába van magyar közlekedési miniszterünk, ha ő aláírja a Matica Stúr-szerződését, ahelyett, hogy felmondaná! Olyan érdekképviseletre van szükség helyben, Pozsonyban és Brüsszelben is, amely kiáll értünk!
