József Menyhárt

99 éve kiáltották ki Csehszlovákiát. Az évfordulóhoz és az első republikához kissé ambivalens a felvidéki magyarság kötődése. Pátosz lengi körül a masaryki demokráciát, ami az 1945 utáni történelem, a kitelepítések és a kommunizmus optikáján keresztül nézve valóban aranykornak tűnhetett. Ám ne feledjük, 99 éve Csehszlovákia a magyarság nemzeti önrendelkezésének megtagadásával jöhetett létre, csak így kerülhetett az új országba akarata ellenére közel egymilliónyi magyar ember, a mi őseink.

99 éve kényszerült kisebbségbe a magyarság itthon, a saját otthonában. Marasyk oldalán pedig egy bizonyos Edvard Beneš is országalapító volt, aki negyedszázaddal később magyarok százezreit tette otthontalanná.

Barcelona és Madrid esete mutatja, hogy milyen az, amikor a többség nem hajlandó meghallgatni a kisebbséget. Amikor a kisebbségi közösség úgy érzi, ráfizet az egységre.

Elszakadni vagy egyben maradni? Nincs egyértelmű, minden helyzetre érvényes válasz, mivel nincs két egyforma eset. A spanyolok évtizedeken keresztül durván elnyomták a katalánokat, aztán Barcelona széleskörű autonómiát harcolt ki magának - olyat, amiről mi, felvidéki magyarok csak álmodhatunk.

A szemünk előtt zajló ibériai válság tanulságai: a kisebbségi közösségnek ambiciózusnak kell lennie, a többségnek pedig a kommunikációra kell törekednie, s olyan helyzetet teremteni, amellyel mindenki elégedett.

A mi céljaink változatlanok: a magyarságnak erősebb érdekérvényesítésre és önkormányzatiságra van szüksége. Nem elszakadásra, hanem arra, hogy ügyeinket mi tudjuk intézni. Azért, hogy megmaradjunk és fejlődjünk.

Rusko-ügy: tipikus szlovák igazságszolgáltatás.

Valaki 1997-ben megrendel egy gyilkosságot, erről legkésőbb 2014-ben tudomást szerez a rendőrség, amely 2017-ben végre nyomozni kezd. Egy egykori befolyásos ember ellen, aki a 90-es években tévévezér, a 2000-es években pártelnök és miniszter volt. Ma már egy senki, befolyás nélkül. Így végre rács mögé is kerülhet...

Minden kornak megvannak a maga szélhámosai, Bašternákjai, Kaliňákjai. A gond az, hogy nálunk a rendőrség és az igazságszolgátaltás csak akkor nyúl hozzájuk, amikor az elkövetők már semmilyen befolyással nem bírnak és semmilyen hatalmasságot nem veszélyeztetnek csiripelésükkel.

Környezetrombolás, pusztítás, hatalmi arrogancia, magyarellenesség!

A kormány a bősi vízerőmű átadásának 25. évfordulóját ünnepelte. Nekünk, magyaroknak nincs okunk az ünneplésre. A bősi vízerőmű egyszerre volt a csallóköziek véleményével és a természettel nem törődő kommunista rendszer megalomán beruházása, valamint a magyarokkal szembeni szlovák soviniszta politika projektje.

371 164 – az erőmű átadása óta ennyi hajó ment át a zsiliprendszeren. Az ünneplők összeszámolták azt is, hány tonna árut mozgattak meg. De azt ki fogja számba venni, mennyi fát kellett kivágni, hány hektárnyi értékes és pótolhatatlan természeti területet kellett tönkretenni azért, hogy megépüljön a kommunisták és Mečiar nagy álma?

Örömünket lelhetjük a pusztításban? Ne tegyük!

‘56 emlékezete Dunaszerdahelyen