József Menyhárt

Ipolysági (megújuló) óvoda: csodás nap csodás emberekkel!

Magyaroktól lop​ták, botrányosan újítanák fel

Az elmúlt napokban tört ki a botrány a főváros melletti oroszvári kastély felújítása kapcsán. Drágán, 76 millióért, versenyeztetés nélkül, gagyi módon – az interneten keringő vizualizációkon röhög fél Szlovákia.

Van az esetnek egy másik, a szlovák sajtóban ritkán szereplő vonzata is. Nevezetesen, hogy az oroszvári kastélyt a szlovák állam ellopta jogos tulajdonosától, a magyar bencés rendtől. A kastélyt ugyanis az eredeti tulajdonos, Lónyay Elemér gróf özvegye, az 1945-ben elhunyt Stefánia belga hercegnő végrendeletében a bencéseknek adta.
A csehszlovák állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva kobozta el az ingatlant, ami nem csak a kollektív bűnösség elve miatt botrányos, hanem azért is, mert Oroszvár a két világháború között, amikor a dekrétum szerint az összes magyar Csehszlovákia szétverésén dolgozott (amit végül a szlovákok vertek szét Tisóval az élen), még a Magyar Királyság területén feküdt. Oroszvárt a két szomszédos községgel ugyanis csak az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében csatolták Csehszlovákiához, vagyis a korábbi tulajdonos nem volt csehszlovákiai magyar, logikusan nem kellene, hogy az amúgy diszkriminatív dekrétumok sújtsák.
Nem csak a kastély felújítása botrányos, hanem az, ahogy a szlovák állam elvette az ingatlant, a szlovák bíróságok pedig képtelenek voltak igazságot szolgáltatni a jogos tulajdonosnak.
Ilyenkor is fel kell tenni a kérdést: jogállamban élünk?

Az államfő megtartotta eddigi legkeményebb évértékelő beszédét. A társadalom válságban van, a koalíció miatt elfogyott a politikummal szembeni bizalom.

Ellenzéki társaink tapsolnak a beszédnek, én viszont azon töprengek, nem kellett volna Kiskának már korábban kritikusabbnak lennie? Hiszen ő is látta, milyen zsákutcás politikát folytatnak a kormánypártok. Beszédének élét pedig tompítja a tény, hogy jövőre, elhagyva az elnöki palotát, a pártpolitikába lép. Ettől függetlenül, az államfő megállapításainak többségével egyet kell értenünk.

Rólunk mit mondott? – szoktuk ilyenkor kérdezni. Semmit. 3254 szóból áll a jelentés, ám a magyarok nem fértek bele. Megszokhattuk. De legyünk őszinték: ez nem csak Kiska hibája! Az államfő beszéde a hazai közbeszéd tükre. Közösségünk és a megmaradásunk szempontjából fontos ügyek évek óta nem alkotják a közbeszéd tárgyát, valós képviselet nélküli, árván maradt polgárok maradtunk.

Ezen is változtatni kell!

A Zoboralja Lovagja megtért Teremtőjéhez: nyugodj békében, Boldizsár!

Kifizetné a milliomos gyerekének ebédjét?

Jozef Mrkvička jól menő vállalkozó, egymillió eurós évi bevétellel, három Audival.
Ki fogja fizetni a gyereke iskolai ebédjét?

Ön, az ismerőse, akivel megosztja ezt a posztot és más mindenki ebben az országban. Miért? Mert a Smer támogatottsága zuhan, és Fico kétségbeesésében a bevált recepthez nyúl: osztogatni fog. Fejetlenül és felelőtlenül. Mindenki iskolai ebédjét kifizetné állami pénzből, azét is, akinek erre semmi szüksége.

A szociális politikának hangsúlyos szerepet kell adni, de a támogatást azoknak kell kapniuk, akik valóban rászorulnak.
Csak úgy van értelme.
Csak úgy igazságos.
Csak úgy költséghatékony.
A vállalkozókat segítsük átlátható törvényekkel, egyszerű adózási szabályokkal, csökkentett járulékterhekkel! De ne fizessük ki a gyerekeik ebédjét, mert nem szorulnak rá!

Összetartozunk

98 éve ezen a napon darabolták szét országunkat és nemzetünket, ám 2010-től más töltete van ennek a napnak. A nemzeti összetartozás napja az összmagyarságról szól: éljünk bárhol is, tagoljanak minket szét bármilyen határok, egy nemzetet, egy közösséget, egy határon átnyúló társadalmat alkotunk.
Számomra ez a mai nap releváns üzenete. Míg a 20. század a magyar busongásról szólt – volt és van miért szomorúnak és dühösnek lenni! –, addig a 21. század legyen a magyar felemelkedés és összefogás, összetartozás évszázada!

Ki a Bátor Palóc?