Az éppen véget érő évben a bevándorlás is meghatározta a politikai eseményeket, az Európai Unió nem adott megfelelő választ erre a problémára, a szlovákiai magyarságnak pedig még sosem volt ilyen rossz időszaka, állítja Berényi József a Magyar Közösség Pártjának elnöke. Nem csak politikáról, a karácsonyi ünnepekről is faggattuk az MKP elnökét.

Ilyenkor, az év vége felé, minden politikus értékeli az elmúlt év történéseit. Ön szerint mi volt a kétezer tizenötös esztendő legmeghatározóbb eseménye?

Az elmúlt egy év értékelését talán mindenki a bevándorlás kérdésével kezdené. A világ összetettebbé és kevésbé biztonságossá vált számunka azzal, hogy megindult a bevándorlási hullám Törökországból, illetve Szíriából, Afganisztánból és Irakból Görögországon keresztül. A kérdés azért is súlyos, mert az Európai Unió erre a problémára nem tudott megfelelően választ adni. Pedig az EU-ra a kilencvenes évektől kezdve felnéztünk, mert irányadó volt és megbízható, stabilitást biztosított a régiónak. Most azt tapasztaltuk, hogy a régión túlról, azaz Európán túlról jövő problémákra az Európai Unió nem tud megfelelő választ adni.

Milyen volt a szlovákiai magyarság éve? Voltak sikereink?

Belpolitikai viszonylatban azt látni, hogy a Smer dominanciája jelentős, az ellenzéki pártok a Smerrel való koalícióért versengenek, és nem annak leváltására törekszenek. Azzal foglalkoznak, hogy minél jobb eredményt érjenek el, annak érdekében, hogy a Smer őket válassza koalíciós partnernek. Ez így nem egy reális választási lehetőség a polgár számára. Szlovákiai magyar szempontból ez egy rendkívül sikertelen év volt, hiszen nemcsak a kisebbségi alap létrehozására tett javaslat nem ment át a parlamentben, hanem elfogadták azt az oktatási törvényt, amely alapján több mint száztíz magyar tanítási nyelű iskola került veszélybe. Ilyen jellegű leépítésre ezerkilencszázötven óta nem volt példa. Az elmúlt negyven évben nem volt olyan, hogy egy törvény következtében ilyen súlyos helyzet alakuljon ki. A magyar közösségben ezért is fogalmazódott meg az az elvárás, hogy a magyarokat megszólító pártok, az MKP és a Most-Híd, koalícióra lépjenek a parlamenti választások előtt. Sajnálom, hogy ezt a Most-Híd elutasította, holott ma tíz emberből nyolc egy ilyen együttműködést szívesen látott volna. Viszont mi a listánkat megnyitottuk. A listánk nyitott volt a polgári aktivisták, művészek számára. Mindenki számára, aki tenni akar a magyarságért és vállalta a megmérettetést. Úgy érzem, hogy a nyitás sikerült, ezért bizalommal tekintek a kétezer tizenhat március ötödikei választások elé.

Többek között a Szlovákiai Magyarok Kerekasztal is tárgyalóasztalhoz szerette volna ültetni a két pártot, amire az MKP pozitívan reagált, míg a Most-Híd elutasította a kérést. Mennyire volt inspiráló az MKP számára ez a megkeresés?

Az biztos, hogy a Magyar Közösség Pártját és a Kerekasztalt közelebb hozta egymáshoz ez a tény, hogy mi ezt a tavaszi felkérést pozitívan értékeltük és elfogadtuk, míg a Most-Híd elutasítóan viselkedett. Ennek is köszönhető, hogy az MKP listájára felkerültek olyan független személyiségek, akik a Kerekasztalban formálódtak, ott tevékenykedtek. Biztos vagyok benne, hogy a nyitásunk segítette az együttműködést.

Említette, hogy vannak művészek is a listán. Kik, és miért rájuk esett a választás?

Két olyan személyiséget tudok említeni, akik minden felvidéki zenekedvelő számára ismertek. Az egyik Zsapka Attila, a Kor-Zár együttes frontembere, a másik Vadkerti Imre, a Kormorán zenekar énekese. Több művészt is megszólíthattunk volna, de tisztában vagyunk vele, hogy a választási listát nem elsősorban a zenészeknek, énekeseknek találták ki, ám nyitni akartunk az értékrendünkkel egyetértő személyiségek előtt. Nagyon örülök, hogy ők ketten a listánkon vannak, hiszen közismert személyekről van szó.

Mi várható a jövő évtől a belpolitikában?

A jövő év legnagyobb kihívása már az első negyedében eldől, hogy továbbra is a Smer irányíthatja ezt az országot, vagy alakul-e egy jobboldali pártokra épülő kormánykoalíció. De mindenki láthatja, hogy nélkülünk, az MKP nélkül nem lehet kormányozni. A mi bejutásunk lehet a kulcs ahhoz, hogy a Smer-kormányt le lehessen váltani. A mostani kormányzás legnagyobb gondja az oligarcháktól való függés. A Smer és a kormány tagjai nagyon nehezen tudják távol tartani magukat nagyvállalkozók egészségtelen befolyásától. Azt is látni, hogy Dél-Szlovákiát háromnegyed évvel a választások előtt vette észre a kormányzat. Akkor kezdett adományokat adni a magyarlakta régióknak, nyilvánvalóan szavazatszerzési szándékkal. A jövő évben a bevándorlás kérdésére is válaszokat kell adnia Európának. Azokat az erőket kell erősíteni, amelyek megvédik Európa határait, és a segítségnyújtást, a támogatást azon a helyen adják, ahova a bevándorlók elsőként érkeznek. Nem egy népszerű és trendi kijelentés, de vállalom, és elmondom, a muzulmán kultúra tömeges beözönlése alapjaiban veszélyezteti Európát.

Elkészült az MKP választási programja. Mi a fő mondanivalója? Mik a párt célkitűzései? Mit tesz, tehet majd, ha bekerül a kormányba?

Elsődleges célunk, hogy a parlamentben megjeleníthessük a programunkat, amennyiben a feltételek olyanok, akkor természetesen a kormány tagjaként dolgozni. Szorgalmaznunk kell a visegrádi országok együttműködését a bevándorlási politikában. A V4-ek együttműködése ebben a témában a megítélésem szerint jó, de szorgalmazni kell a még szorosabb együttműködést, hiszen a négy ország együttes hangja nagyobb, mint egy kis európai uniós országé, mint amilyen Szlovákia is. Magyarország és Csehország önállóan nem elég hatékonyak, de a négyes szövetség együtt már erőt képvisel az Európai Unión belül. Az oktatásügy területén az a célunk, hogy azt a törvényt, amely szabályozza a minimális osztálylétszámokat, és amelynek következtében bezárnák iskoláinkat, már az első ülésén módosítsa a parlament. A parlamenti időszak elején el kellene érnünk, hogy a 2016-17-es iskolai évet ne befolyásolja a kétezer tizenöt júniusában elfogadott oktatási törvény negatív rendelkezése. Nagyon sok szó esik az oktatásügyben és az egészségügyben dolgozók béréről is. Ezt meg kell oldani, hiszen az elégedetlenség a részükről teljesen indokolt. A programunkban egy hosszú távú gazdasági reformot is megfogalmaztunk, amely lehetővé tenné, hogy a szegények kevesebbet, a gazdagabbak többet adózzanak. Családi adóval pedig támogatni tudnánk a gyermekvállalást. Mert a támogatási rendszerrel vissza lehet élni, de az adóval nem, hiszen bevétel alapján adóznak a dolgozók.

Advent idején mindenki az év legnagyobb ünnepét várja. Hogyan készül a Berényi család a karácsonyra? Mivel telik egy adventi vasárnapjuk?

Sajnos, a pártelnöki tisztségem nem teszi lehetővé, hogy klasszikus értelemben úgy lássam el az apai feladatokat, ahogy az elvárható, hiszen a hétvégeken általában nem tartózkodom otthon. Az már családi hagyománnyá vált, hogy karácsony előtt meglátogatjuk vagy a bécsi, vagy a budapesti karácsonyi vásárt. Váltakozva, az egyik évben Bécsbe, a másikban Budapestre megyünk, kihasználva a két város földrajzi közelségét. Az idén Budapest van soron. Hagyományosan, és szerencsére addigra már a politika is alábbhagy. Huszonharmadikán közösen díszítjük a fenyőfát, remélem, ez most is így lesz. Ilyenkor már karácsonyi dalokat hallgatunk, ez meghozza a hangulatot is. A szentestét családi körben töltjük Alsószeliben, anyósommal együtt, mivel egy háztartásban élünk vele. Az első ünnepen látogatjuk meg a szüleimet, Ekecsen. A második ünnepen a barátokkal szoktunk találkozni. Ha van hó, három-négy napra elmegyünk síelni az iskolai szünet alatt. Mindenképpen a családé a karácsony. Három nő is körbevesz, a feleségem, anyósom és édesanyám. Mind a három nagyon jó szakács, ez tehát nem a fogyókúra időszaka.

Milyen karácsonyi ajándékot kíván?

Havat (nevetés). Ritkán havazik karácsonykor, de néha mégis megtörténik. Nincs annál különlegesebb, szebb és megnyugtatóbb, mint amikor az ember sétál a családjával az éjféli misére, illetve onnan haza, és közben havazik.

Mi a legszebb gyermekkori karácsonyi emléke?

Az első távirányítós autóm. Nagy dolog volt akkor egy NDK-gyártmányú autó, talán tízéves lehettem. A mai gyermekek számára már szinte elképzelhetetlen, hogy zsinórral volt összekötve az autó és a távirányító. Én pedig azzal szaladgáltam a lakásban. Óriási boldogság volt számomra!

Neszméri Tünde