Hogy stílusos legyek: Szlovákiában ez így járja (Na Slovensku je to tak!). Aki még emlékszik, hogy 1994-ben mennyien és milyen módon cikizték a „koalíciós hármasfogatokat”, amelyek a legalsó szintű hivatalig lefejeztek mindent, annak igen erős déja vu érzése van.

Csak hát annak idején az „Aranyidai Úthenger” előre jelezte, mi következik, s nem is ígérte, hogy a közigazgatásban a szakértelem lesz az első. Azt írtam nemrég a kormányprogram elemzése során: a közigazgatásban alapvetően (mint mindig) az áttekinthető, hatékony és gyors ügyintézést célozza meg a dokumentum. Újdonságként csak két dolog jelenik meg a programban. Az egyik: a közigazgatási tisztségekbe történő politikai jelölések megszüntetése és a szakmai alapú jelölések bevezetése. A részletek ismerete nélkül azonban egy ilyen rendszer akár a „saját” emberek alacsonyabb szinten történő „bebetonozását” is jelentheti. Ma már világos, hogy ezt az ígéretet elfelejthetjük, és soha nem is kellett komolyan venni. A hatalom jellegénél fogva olyan, hogy minél hatalmasabb akar lenni. Ahogy a belügyminiszter, Robert Kaliňák beharangozta a járási hivatalvezetői posztok újra osztását, az kizár minden kétséget. A székekben a koalíció számára politikailag megbízható embert akarnak látni, elvégre: a járási hivatal a kormány kinyújtott csápja a régióban, a kormánypolitikát kell megtestesítenie és végrehajtania minden hivatalnak.

Elkezdődtek hát a politikai kádercserék a legalsó szinteken is. A koalíciós tanács megállapodott, melyik járást ki kapja. Talán négy évre. Az eszmefuttatások és választási programok az államigazgatás professzionalizálásáról a ködbe vesztek. Úgy tűnik, a szakértelemnél többet ér a vakbuzgó alázatosság, az aktuális központi érdek végrehajtása. A még be sem fejezett hivatalrendszeri reform (ESO!) megint kap egy balegyenest. Akik távoznak, valamelyest már átlátták az új rendszert, a politikailag megbízható új vezetők most majd kezdhetik elölről a tanulást. És semmi kétség: ebből még komoly fennakadások lesznek.

Ahogy a szlovák gazdasági napilap kommentelőinek egyike írja ennek kapcsán: „a történelem nem változik, csak ismétli önmagát”, mindegy, hogy milyen színezetű a kormány.
Ha abban reménykedett az ember – titkon egy esélyt mégis adva a koalíciónak – hogy az egyszínű baloldali, központosításbarát kormány után a bal-jobb koalíció gyakorlatában másként is lecsapódhatnak a politikai hatalomgyakorlási tapasztalatok, most legyinthet egyet.

S ennek tükrében talán már az sem meglepő, hogy a koalíciós kormány programnyilatkozatában teljességgel megfeledkezett a helyi és megyei önkormányzatokról, az önkormányzatiság intézményének fejlesztéséről. Pillanatnyilag ez az egyetlen olyan szféra, amelyben politikai megbízhatóságra hivatkozva sem tud neki tetsző személycseréket végrehajtani semmilyen kormánypárt vagy koalíciós kettes, hármas, négyes… ÖTÖS.

Őry Péter