Emelt normatívát kapnak karácsonyi ajándékba a nemzetiségi iskolák.  A január elsejétől érvényes kormányrendelet az eddigi 108 százalékról 113 százalékra emeli azt a havi „fejkvótát”, amelyből intézményeink élnek, fizetik a pedagógusok béreit és a rezsit. Én rendkívül örülök minden eurónak, melyet iskoláink kapnak. Minden egyes cent segít, függetlenül attól, milyen politikai erő vívja azt ki. Ugyanakkor azonban, bár nem szeretném, ha bárki rám sütné az örökké elégedetlenkedő és fanyalgó bélyegét, az öröm mellett kezeljük helyén a dolgokat. A 108 százalékos normatíváról eddig is elmondtuk, hogy gyakorlatilag azt fedezi, amennyivel a magyar iskolákban többet dolgozunk (anyanyelv oktatása – eleve több órát tanítunk -, teljes kétnyelvű dokumentáció vezetése stb.). Tehát ami matematikailag többnek tűnt, a valóságban egyáltalán nem volt az. Ez a szám nőtt most 5 százalékkal.

Nos, mit jelent ez intézményeinkben? Egy 150 fő feletti iskolában akár 20-25 ezer eurót is jelenthet évente (nagyobb iskolában még többet), ami minden bizonnyal fontos és szükséges adaléka a működésnek. Ezzel szemben egy 50 fő alatti iskolában, ahol pl. 120 000 euró az éves költségvetés és jelentős hiánnyal küszködnek minden hónapban, ez a szám évi 5-6 ezer euróra módosul. Magyarul ez számukra a gond elodázását, egy kis fellélegzést jelent, de semmiképp sem a végleges megoldást. Az a válasz, amit gyakran hallok, hogy ezt is mekkora harc és küzdelem árán lehetett elérni, mert ilyen a politikai akarat, számomra csak a kormánykoalíciót minősíti. Ennyi és nem több a nemzeti közösségekhez való segítő hozzáállása. A megígért módosított kompenzációs támogatásról egyelőre pedig ne beszéljünk, meglátjuk a végleges számok tükrében, mennyit segít majd.

Egyes iskolák csőd közeli helyzetéről folyamatosan érkeznek szomorú információk. Intézményeink döntő része kicsi. Ráadásul a középiskolákról pedig egyáltalán nem beszélünk. Pedig itt nem szüntették meg a minimális osztálylétszámokat, a megyei önkormányzatok vitatható döntésekkel szabályozzák létüket, beleértve a magán- és egyházi iskolákat is. Nem beszélve arról, hogy a középiskolák is pénzből, állami normatívából élnek.

 A küszködést csupán egyértelmű, a nemzeti közösségeket pozitívan megkülönböztető intézkedés-csomaggal lehetne ellensúlyozni. Az MKP úgy véli, az oktatási törvénybe végre be kellene, hogy kerüljön a nemzetiségi oktatás fogalma. Ehhez kell aztán további fejezetekben és cikkelyekben taglalni annak tartalmát, irányítását és ellenőrzését, és ami nagyon fontos, egyedi finanszírozásának módját is.

Kiss Beáta,
az MKP oktatási és kulturális alelnöke