A 2008. szeptember 14-ét követő eseményekből a világ, és ezen belül Európa gazdasága máig sem tudott felocsúdni. A realisták (még inkább a pesszimisták) azt állítják, hogy nem az volt a valós, az igényeket kielégítő gazdasági egyensúly, amelyet megéltünk 2005 – 2008 között, amikor Szlovákia gazdaságának növekedési rátája a kínai értékeket súrolta. Hanem az, amelyet a Lehman Brothers bukása óta élünk meg folyamatosan. Azóta nincs pazarlás, flancolás, a gazdaság elérte teljesítőképességének nyugvópontját, s azon belül a kereslet és a fogyasztás tükrözi a racionális igényeket. Persze, mindez nézőpont kérdése.
Az uniós országok egyike-másika komoly küzdelmet folytat gazdasági teljesítménye fenntartásáért, államháztartása rendbetételéért. Vannak viszonylag sikeres és sikertelen, kirívó példák is. A magyar kormányfő nyilatkozta nemrég, ha meg kellene neveznie egy országot és egy miniszterelnököt, amelyik ország és amely miniszterelnök a legsikeresebben küzd az európai gazdasági válsággal, akkor valószínűleg Szlovákiát és a szlovák kormányfőt kellene az első helyre tennie. A dicséret a gazdaság eddigi alakulásáról szólt.
De milyenek a kilátásaink? Az egyik oldalon a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aktuális prognózisa szerint Szlovákia gazdasága jövőre 2,8 százalékos növekedést mutat majd, amivel a második leggyorsabban növekvő uniós gazdaság lesz. Feltéve, ha jövőre is elég autót vásárol a világ. A másik oldalon az aktuális fejlemények ennek az ellenkezőjéről árulkodnak. Magyarország sajnos recesszióba került, Szlovákia meg oda tart. A nagyszombati PSA autógyár néhány hétre szünetelteti termelését, a pozsonyi Volkswagenben sztrájkkészültséget hirdettek, nem első ízben. Az esztergomi Suzukiban a termelés csökkentése mellett igyekeznek fenntartani a dolgozók létszámát abban bízva, hogy az új modell jövőre beinduló gyártása és az iránta feltételezhető fokozott kereslet új lökést adhat a gyárnak. A magyarországi Mol kőolajipari óriásvállalat csoportos létszámleépítés keretében elbocsájtja 700 dolgozóját, szlovákiai leányvállalata, a Slovnaft dolgozóinak 7 százalékát. Riasztó jelek ezek, hiszen a legnagyobb foglalkoztatókról van szó. A 2008-ig magasan nyereséges kőolajipari ágazat helyzete alaposan megváltozott. Ennek bizonyítéka, hogy Európában az idén öt kőolaj-finomítót bezártak. Mindezt az üzemanyagok iránti kereslet általános visszaesése okozza, amely a gazdaság teljes állapotáról fest búskomor képet. Ugyanis az üzemanyagok kereskedelme a gazdaság állapotának pontos fokmérője, hiszen a gazdaság szinte minden szeletét érinti a szállítás és a logisztika. Csoda, hogy az adóbevételek drasztikusan lecsökkentek? Látva az utóbbi hetek, hónapok eseményeit, az árulkodó jeleket, ki hiszi el a nemzetközi és a hazai elemzők előrejelzéseit, hogy Szlovákia még jövőre is az unió egyik legnagyobb gazdasági növekedését produkálhatja?
A mindenkori kormány feladata, hogy az államháztartás viszonylagos egyensúlyának megőrzése mellett a gazdaság szereplői számára ösztönző gazdaságpolitikát folytasson. A kormány habozik adókedvezmény formájában állami támogatást nyújtani a befektetőknek, a nagy foglalkoztatóknak. Nyilván azért, mert megtámadta őt a Munkáltatók Országos Szövetsége a szelektív támogatáspolitika miatt. Miért csak a kiválasztottak kaphatnak ily módon állami támogatást, miközben a társasági adókulcs jelentősen megnövekedett, és miért nem követeli meg a kormány, hogy viszonzásul munkahelyeket létesítsenek? Jogos a kérdés, az érem másik oldala viszont az, ha bezárná kapuit (eltávozna keletre) a galántai Samsung vagy a rózsahegyi papírgyár (intő jel a komáromi Nokia esete), munkahelyek ezrei szűnnének meg, és a folyamat rendkívül érzékenyen érintené a Szociális Biztosítót, az egészségbiztosítókat és az adóhivatalt. Ne feledjük el, hogy a jövő évben látványosan leromlik a vállalkozási környezet. A kormány elé terjesztett javaslat 9 munkáltató számára javasol adókedvezményt. Az igénylők közül néhány Dél- és Kelet-Szlovákiában tevékenykedik.
Az előző kormány tavaly megszüntette a közvetlen állami támogatás lehetőségét munkahelyek létesítésére, csupán az adókedvezmény lehetősége maradt fenn. Az MKP nevében ezt akkor élesen bíráltuk. Látva az aktuális folyamatokat a hazai gazdaságban és a munkaerőpiacon, jövőre terítékre kerülhet a közvetlen állami támogatás újbóli bevezetése, máskülönben a nagy foglalkoztatók helyzete komoly dilemmák elé állíthatja a kormányt. Vagy el kell majd szenvednie a munkanélküliség rohamos növekedését, amely számára felettébb kínos lesz. Mindenesetre hihetetlen optimizmus kell ma ahhoz, hogy elemzőként gazdasági növekedést jósoljanak a jövő évre sőt, az uniós huszonhetek második legmagasabb növekedését. Nem ártana két lábbal a földön maradva felkészülni a rosszabb évekre, és megtalálni a gazdaság szereplői számára az ösztönző gazdaságpolitikát. Nemcsak a külföldi nagyberuházók, a hazai kis- és közepes vállalkozók számára is, világos, transzparens feltételek mellett. Magyarországon az ösztönzés több válfaját kipróbálták az utóbbi két évben. Megelőzték ezzel a spanyolországi vagy az olaszországi forgatókönyvet. A habozás helyett nem ártana ezen elgondolkodni.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
