„1848. március tizenötödike szabadságunk, nemzeti függetlenségünk és összetartozásunk szimbóluma. Éljünk bárhol is a világon, ezen a napon egy ütemre dobban a szívünk, kokárdát tűzünk a kabátunkra, s együtt ünnepeljük a márciusi ifjakat. Emlékezünk a hősökre, akik bátran vallották, és a szabadságharc csatamezőin is bizonyították, hogy a haza minden előtt”.

Petőfi március 15-én kelt naplóbejegyzésében ezeket a sorokat olvashatjuk: „...Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet...”

1848 egy esős márciusi napján ez a vágy lobbant fel és vált valósággá, mert megszületett a magyar szabadság és vele együtt a magyar nemzet. Kibújt évszázados fojtogató bábjából, feltörte kibontakozó szárnyaival a zsarnokság kemény börtönfalát, és a történelem magasába szállt. Végzetes parázslás és erő hajtotta, a szabadság akarása, mely emberi mivoltunk és kiteljesedésünk egyetlen útja.

Erre az útra léptek rá azok a fiatalok azon a márciusi reggelen, és elindultak a Pilvax épületéből az igaz emberré válás útján, mert ki kívántak szakadni a némaság és a biztonság börtönéből, és értékek mentén magyar közösségben kívántak élni vagy azért az életüket adni. Hitték a szívükben, hogy létezhet az ég kékje felettük, hitték, hogy bebábozott lelkükön túl vár rájuk egy olyan világ, ahol szabad a szólás, szabad az ember, szabad a magyar. Túlnőttek önmagukon e márciusi ifjak, és a történelem legnagyobbjai közé röpítette őket a szabadság vágya és az emberi akarat ereje.

A márciusi ifjak példát adtak nekünk. A szabadságharc során Bem, Damjanich és a többi tapasztalt tábornok adta a tudást, a tapasztalatot, a fiatalok pedig a lendületet és az erőt! Bátran harcoltak egy jobb világért. Ezen gondolatok után szeretnék visszatérni a mába, ugyanis itt a Felvidéken mi is a magyar egység kialakításán, megteremtésén dolgozunk. Az egység megkívánja a politikai tapasztalatot, tudást és a fiatalos erőt, lendületet.

Tudjuk, hogy a ’48-asok is sokfélék voltak, sokféleképpen nézték a világot, számos tekintetben különbözött a véleményük. A közös cél azonban mindvégig egy irányba vitte őket. Mi sem igazolja ezt jobban, mintsem az, hogy jelenkorunk közéletének különböző területein, a különböző módon gondolkodók mindegyike talál magának egy ’48-as előképet. Egy példát, egy szellemi elődöt, aki által igyekszik meghatározni önmagát, önmaga mai helyét és szerepét.

Hogyha sikeresek, erősödők, talpon lévők és maradók akarunk lenni, akkor össze kell kapaszkodnunk. A köztünk lévő különbségeket meg kell tanulnunk megértéssel, megengedéssel kezelni. Ahhoz, hogy megtarthasson bennünket a nemzet hálója, nem fordulhatunk egymás ellen.

Az egymásba vetett hit, a nemzet összetartozása, az egység vágya legyen olyan erős bennünk, mint a márciusi ifjak ereje és elszántsága! Ha így lesz, nincs mitől félnünk, túléljük a nehézségeket és jobbá, szebbé formáljuk magyar világunkat. Közös erővel, összefogva, összerázva olyan erő leszünk, amit nem bont meg az új idők kozmopolita bódítása, mert örökségünk megtartása és továbbadása nemesebb cél, mint az egyéni siker és a szertelen anyagiasság. Ezzel tartozunk felmenőinknek és az utánunk jövőknek is!

Üdvözlégy magyar szabadság, üdvözlégy magyar jövő!

Az MKP sajtóosztálya