Az oktatási minisztérium nemzetiségi ügyekért felelős, nemrégiben kinevezett magyar nemzetiségű államtitkára részéről nem várt nyilatkozat jelent meg a Denník N lapban. Egy, a szlovák nyelv oktatását firtató kérdésre válaszolva kifejtette, szerinte a magyar iskolákban ún. második nyelvként kellene tanítani a szlovák nyelvet, ráadásul néhány egyéb tárgyat is szlovákul kellene oktatni. Nos, ez a kijelentés több kérdést, sejtést, gondolatot vet fel.

Először is, a szlovák nyelv oktatásának módszertani kérdése évek óta téma, fontos, de a magyar iskolák megmaradásának és gyarapodásának nem ez az első és alapvető záloga. Ám tény, hogy valamit tenni kell, hisz valóban akadnak szülők, akik azért választják gyermekük számára a szlovák iskolát, hogy ott – szerintük – majd jobban megtanul szlovákul, így jobban érvényesül. Az MKP részéről többször kifejtettük, elsősorban azokat a szakmai körülményeket kell megteremteni, melyek lehetővé teszik, hogy mondjuk az angol nyelvvel egy szinten és módon lehessen tanítani a szlovákot is. Jóval több pénzt kell belefektetni, és elsősorban elérni azt, hogy az oktatás irányításáért felelősek valóban akarják, hogy a gyerekek a magyar iskolákban tanuljanak meg szlovákul. Amire igazán szükség lenne, az a tantervi változtatás, állami pénzen kiadott módszertani segédeszközök, hanganyagok, az idegen nyelv tankönyveivel vetekedő, konverzáció alapú tankönyvek, módszertani továbbképzések a tanárok számára stb.

Az államtitkár asszony felvetése a második nyelvről szakmai berkekben ismert fogalom, jómagam is részt vettem több ilyen jellegű tárgyaláson. A nyelvtudomány is használja, sőt ismert a környezeti nyelv kifejezés is. Jól meg kell azonban különböztetni, hogy a szórványban, peremvidéken vagy esetleg tömbben élők számára milyen a viszonyulás ehhez a nyelvhez, hisz a peremvidéken élők nyilván sokkal többet találkoznak vele iskolán kívül is. Ezért nehéz egységes álláspontot kialakítani, ám, ha a néhány sorral feljebb felvetett feltételek teljesülnének, nyilván más lenne a helyzet.

Végül a legfontosabb. A magyar iskolákban szlovákul tanítandó tárgyak emlegetése az 1990-es években, a  Slavkovská érában erőltetett "alternatív oktatás" rémét vette elő újra. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csakis az anyanyelvi oktatás az, amely megfelelő mélységben, alapossággal segíti az ismeretek elsajátítását a gyermekek számára. Anélkül, hogy részletesen sorolnánk a pedagógiai ellenérveket, ezeket a szakmai közvélemény jól ismeri, az MKP elutasít minden efféle próbálkozást! Pedagógiailag teljesen helytelen, nemzetstratégiai szempontból pedig elvetendő minden ilyen igyekezet. Reméljük, csak egyszeri felvetésről volt szó, és a téma alaposabb megismerése után az államtitkár asszony is másképp látja majd a helyzetet. Bízunk abban, hogy a kormányprogramban ilyen kitétel nem szerepel majd.

Kiss Beáta, gimnáziumigazgató, az MKP oktatásügyi szakpolitikusa