Tagadhatatlan, hogy furcsa logikával bírnak egyes médiaguruk. Az ember olvassa a magát szlovákiai magyar médiának nevező sajtó burjánzó fantáziával megáldott szerkesztőinek cikkeit a Szövetség megalakulása kapcsán, és elgondolkodik, hogy mire lenne még itt szükség ahhoz, hogy végre rádöbbenjen mindenki arra, hogy játszhatunk itt mindannyian a magunk kis játszóterén, kizárhatunk bárkit és összebalhézhatunk mindenkivel (magunkat is beleértve), aki a múltban hibázott, de ezzel a felvidéki magyarság érdekeit nem szolgáljuk.

Az elmúlt évek választási kudarcai szinte 2-3 évente elénk tartották a görbe tükröt és rámutattak a valóságra. A szlovákiai magyarságnak akkor lesz érdekképviselete, ha a különbözőségeken túl tesszük magunkat, ha elfogadjuk, hogy világnézettől, politikai irányultságtól függetlenül mindannyian magyarok vagyunk és magunknak kell megvívni megmaradásunk harcát. Azoknak pedig, akik velünk együtt egy régióban élnek és velünk együtt népesítik be a Felvidék gyönyörű tájait, akkor lesz jobb, ha a helyi politikusokra támaszkodnak és a választásokkor a régiót felvállaló pártra fognak szavazni. Addig, míg ezt nem vagyunk képesek felismerni, nem vagyunk képesek a fától az erdőt látni, minden politikai erőfeszítés fabatkát sem ér.

Mennyi magyar választó szavazott az utolsó parlamenti választáson szlovák pártokra, mennyien voltak azok, akik problémáik megoldását a szlovák politikai pártok programjaiban vélték megtalálni? Ők az elvárásaikat kin fogják számonkérni? Mennyire volt a szlovákiai magyar sajtó a magyar pártok támogatója, mennyire támogatta az öt százalékos küszöböt reálisan elérhető pártokat és azok törekvéseit? Nem igazán.

Tisztelt Olvasó!

Addig, ameddig a komfortzónánkból nem vagyunk képesek kimozdulni, ameddig a kínálkozó alkalmat nem vagyunk képesek megragadni, ameddig a struccpolitizálást akarjuk folytatni, elveszett nemzet vagyunk. A Szövetség létrejöttével megalakult egy formáció, amely létrehozói képesek voltak a kompromisszumra. Képesek voltak arra, hogy politikailag az egységesítést válasszák a széthúzás helyett. Felismerték, hogy egy út van csak, amely a sikerhez vezet, az pedig a közös út. El kell végre ásni a csatabárdokat. Mutogathatunk egymásra, hogy ők ezért, mások meg amazért nem jók. Nem érünk el vele semmit. A felvidéki magyarságnak azzal nem lehet és nem is lesz jobb.

Minden választáskor végighallgattuk, hogy fiatalítani kellene, a régi politikusok vonuljanak a háttérbe. Ezzel a gyűjtőpárttal ez megoldódni látszik. A gyűjtőpárt létrejöttében olyan személyek is kulcsszerepet vállaltak, akik eddig a nagypolitika részesei nem voltak. Most majd mi jön? Az, hogy nem volt kellő tapasztalatuk egy ilyen projekthez? Vegyük már észre, hogy hibát mindenki tud találni, kritizálni lehet bármit, de egy kicsit legyünk már következetesek.

A sajtótájékoztatón mindenki hallhatta, amit a pártvezetők mondtak, kérdéseket tehetett fel nekik a sajtósok. Nekem úgy tűnik, hogy egyes szerkesztők nem értették meg ennek a sajtótájékoztatónak az üzenetét. A lényeg nem az volt, hogy ki vett részt rajta, vagy ki nem. A lényeg ott volt, hogy három párt együtt szeretné képviselni a Felvidéki magyarságot, Dél – Szlovákia leszakadó régióit, és főleg minden lakosát!

Köpöncei Péter